Tisztelt Ranschburg Jenő!
Négyéves lányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Három lányunk van, két kamasz és a négyéves Lili. Lili mindig is nagyon anyás volt, lévén én voltam vele huszonnégy órában itthon, nagyszülői segítségünk nem volt és nincs.
Legidősebb lányunkkal, Szandrával tavaly kezdődtek komolyabb problémák: lógások az iskolából, szökések itthonról, abortusz, végül karácsony után, amikor egy szökését követően végső dühömben már lekevertem neki két pofont (amire nem vagyok büszke), újfent megszökött, majd két nappal később az anyámmal és a húgommal közösen feljelentettek gyermekbántalmazásért. Ekkor Szandra nem volt hajlandó hazajönni, inkább két napot intézetben töltött, majd utána jött haza. Itthon tovább folytatódtak a problémák Szandrával, végül idén februárban – egy újabb nagy cirkuszt követően – a gyámügy segítségét kértük, és Szandra otthonba került. Lelkileg az egész család padlón volt. Kb. erre az időszakra tehető a változás Lili viselkedésében is. Görcsösen ragaszkodik hozzám, és látszik rajta, hogy a tőlem való elválás (akár csak tíz percre, akár fél napra) gondolatától is retteg.
Ez nála nem hiszti, hanem tényleg maga a FÉLELEM. Amikor kérdezzük, akkor azt mondja, hogy attól fél, hogy anya megszökik. Ettől nem lehet eltántorítani, nem lehet meggyőzni, hogy anya nem szökik meg, és ha anya ideig-óráig el is megy nélküle, visszajön hozzá, és nem hagyja el. Az édesapjával nem hajlandó sehová menni, ha én nem megyek. Nekem lassan vissza kellene mennem dolgozni, ősztől Lilinek óvodába kell járnia, de már én is előre rettegek az óvodai beszoktatástól.
Kérem, adjon tanácsot, mit tegyünk.
Köszönettel:
Polly
Kedves Polly!
Egészen biztos vagyok benne, hogy Lili szeparációs félelmei szorosan összefüggenek mindazzal, ami a családban Szandra körül zajlott. Szandra többször is megszökött otthonról – ami a kicsi számára lényegében annyit jelent, hogy eltűnt –, aztán nevelőotthonba került – vagyis elhagyta otthonát –, és nem tért vissza. Érti, ugye, mire gondolok? Lili szemével nézve a világra: a „nagyok” egyszerűen elmennek – „megszöknek” –, aztán bármikor előfordulhat, hogy nem jönnek vissza többé. Édesanyja hiába mondja, magyarázza neki az ellenkezőjét, ez a tapasztalat bevésődött a fejecskéjébe, és félelmeinek forrásává vált. Nincs már idő a felkészülésre, nyakunkon a szeptember.
 |
| Fotó: Sanoma-archívum/Dömötör Csaba |
Azt javaslom, vigye a gyereket a gondosan kiválasztott, sok-sok melegséget nyújtani képes óvodába, és mindent kövessen el, hogy a gyerek ne érezze az Ön aggodalmát. A beszoktatás során legyen nagyon türelmes, ameddig lehet, maradjon együtt a gyerekkel – és sohase szökjön meg! Amikor szükséges, úgy menjen el az óvodából, hogy távozásakor jókedvűen és határozottan elbúcsúzik Lilitől. Nem lesz könnyű, de nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Ha nagyon nagy a baj, kérem, írjon nekem ismét.
