Tisztelt Professzor úr!
Harmincéves nő vagyok, egy hároméves ikerpár, Dorottya és Balázs édesanyja.
Kérdésem a kisfiamra irányul. Császármetszéssel születtek, a harmincötödik hétre, de szülés után semmi gond nem volt velük, nem voltak inkubátorban, nem kellett lélegeztetni őket. Balázs volt a B magzat, és – mint azt oly sokan megjósolták, mivel fiúgyerek – mindig is vele volt nehezebb.
Balázs nagyon kedves, aranyos, értelmes kisfiú. Szeret rajzolni, autózni (ez a mindene, képes egy teásdobozból is garázst csinálni), sokat játszunk együtt (kirakó, szerepjáték, meseolvasás). Ugyanakkor nagyon akaratos és önfejű. Egy példa erre: ha nincs kedve ebédelni jönni, mert épp elmélyülten játszik, akkor nem jön és nem eszik. Ilyenkor többször is figyelmeztetjük, ha nem eszik egyetlen falatot sem, nem kap ebéd után semmit (babapiskótát, kekszet, Túró Rudit szoktak kapni), és ehhez következetesen tartjuk is magunkat. Látja, hogy a tesó megkapja az édességet, sír is érte, de még ekkor sem hajlandó enni, azért sem, pedig utólag is fölajánljuk az ebédet és vele együtt a vágyott édességet. Ehhez a makacssághoz nagyfokú érzékenység társul. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy akarja, ha nem kap meg valamit, esetleg összeszidjuk, nagyon a szívére veszi.
Sír, mérgeskedik, mérgében csapkod. Nincsenek nagy hisztirohamai, de könnyen elsírja magát, akár egy apróság miatt is. Ezzel otthon nem is lenne gond, de a játszótéren, ha egy másik gyerek nem ad oda neki egy játékot, akkor sír, engem húz-von, hogy csináljak valamit. Képes akár fél óráig is sírni egy játékért. Neki mindig a másik gyerek játéka kell, hiába viszünk mi is oly sok mindent magunkkal, azok nem kellenek. Ez nagyon kínos, kellemetlen, más gyereket nem láttam még így viselkedni. Hogy tudnánk neki segíteni, hogy ne legyen ennyire érzékeny? Normális, hogy ennyire tud könyörögni mások játékaiért? Tudom, hogy ikernek lenni nem könnyű (én is az vagyok), hogy sok mindenben másak az ikrek, de nem jó látni, hogy a kisfiam úgy neki tud keseredni, akár egy apróság miatt is. Mások előtt soha nem szidom le, csak próbálom elmagyarázni, hogy ne sírjon, mert ezt a játékot most nem kaphatja meg. Otthon újra és újra elmagyarázzuk neki, hogy sírással, hisztivel nem tud előrejutni, attól még nem lesz az övé a játék; hogy nagyfiúk nem csinálnak ilyet; stb. De egyelőre semmi nem változik. Bizony volt, hogy egy-egy játszótéri mutatvány után annyira mérges voltam rá, hogy itthon beküldtem a szobájukba büntetésként. Abban sem vagyok biztos, jól teszem-e, ha ezért megbüntetem.
Balázs még nem beszél folyékonyan, a tesója már igen. Voltunk vele gyógypedagógusnál, beszéltem logopédussal, nem látnak különösebb fejlődési lemaradást, egyedül a beszéddel van gond. El is kezdtük a TSMT-tornát, amit a kisfiam szívesen csinál, és élvezi is. Fejlődésében minden fázis (forgás, kúszás-mászás, felülés, felállás stb.) megvolt, és mindent időben csinált. Nagyon sok szót tud, napról napra újabbat tanul, csak valahogy nem sikerül azokat mondatba rendeznie. Szeptembertől adnám őket oviba, lassú, fokozatos beszoktatással, és ehhez kapcsolódik a másik kérdésem: Ön szerint mennyire lesz hátrányban a kisfiam a beszéd miatt? Mi itthon megértjük őt, az oviban valószínűleg nehezen fogják megérteni, esetleg a nagyobb gyerekek kinevetik majd. Félek, hogy emiatt nehezebben megy majd a beszoktatás, pedig nagyon szereti a gyerektársaságot, szívesen játszik más gyerekkel, főleg a nagyobb fiúk játékában szeretne részt venni.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom, Balázs érzékenysége – amellett, hogy veleszületett karaktervonások is szerepet játszhatnak benne – szorosan összefügg azzal is, hogy beszédfejlettsége elmarad életkorától. Rettenetesen zavarhatja őt, hogy gondolatait, érzéseit, vágyait nem tudja kellőképpen mondatokká formálni, kifejezni. Ugyanakkor tudnia kell, hogy ikerpárok esetén a beszédfejlődés késése nagyon gyakori jelenség, amely aggodalomra nem ad okot.
 |
| Fotó: Dömötör Csaba |
A kisfiúk egyébként is később kezdenek beszélni a lányoknál, hát még ha olyan fiúról van szó, akinek lány „ikertesója” van! Ne „tanítsa” őt, de szánjon naponta néhány percet arra, hogy – csak Balázzsal! – beszélget. Nyugodtan írassa szeptembertől óvodába, meglátja, gyorsan utoléri a többieket, és ezzel párhuzamosan „érzékenysége” is jóval kevesebb gondot okoz majd.
