2010. Október 25.

11 tabu – amiről a kisgyermekes anyák nem beszélnek

Az anyaság nem kizárólag öröm és kacagás, időnként bizony fáradságos, dühítő vagy éppen unalmas. Ám csak akkor tudsz zöld ágra vergődni az érzéseiddel, ha van bátorságod ahhoz, hogy szembenézz a benned döngető tabukkal.

Réti Ramóna

Néha olyan jó lenne egyedül lenni!
Az idejét sem tudod, mikor relaxáltál utoljára egy habos fürdőben anélkül, hogy egy: majdnem beleájultál a habokba, kettő: nem kellett folyton az órát lesned? Attól még nem vagy rossz anya, ha néha szeretnél magadra pár percet (órát) áldozni, amikor végre fontos lehetsz magadnak, és kiszakadhatsz az etetés-pelenkázás-szórakoztatás háromszögéből.
Unom, hogy háztartási robot vagyok!
Ha a gyermeked születése előtt sem voltál az a kimondottan tüchtig típus, no és persze közel sem időztél ennyit otthon, a gyerek körüli rutinfeladatokat megfejelik a háztartási munkák, amelyeket tovább hatványoz, hogy szinte mindig adódnak újabb feladatok. Adj magadnak olyan napokat, amikor csak a legszükségesebbekkel foglalkozol, és kezedbe sem veszed a felmosófát, a porszívót vagy a fakanalat!
Imádom a gyerekem, de nem szeretek anya lenni!
A szülés nagy választóvonal, amelyet önfeladás, nagyobb anyagi és érzelmi függőség követ, így az anyává formálódáshoz is bátorság kell. Időnként elég lehet, ha felülbírálod a korábbi elképzeléseidet az anyaságról. Nyugtasson meg a tudat, hogy minél nagyobb a csemetéd, annál több olyan kalandban lesz részetek, amelyek a régi életednek is részei voltak.
Több segítségre lenne szükségem!
Sok kezdő anya hiúsági kérdést csinál abból, hogy segítség nélkül oldja meg feladatait, és kudarcként könyveli el, ha legyőzi a fáradtság vagy a teendők sokasága. Eközben minden tanácsadó könyv első tippje a hullafáradt mamáknak így kezdődik: „Kérj segítséget!” Igaz, ezt nem mindig egyszerű megoldani, ha éppen nem sorakozik a babázni vágyó rokonság. Életed párja vagy egy távoli gyermekimádó nagynéni azonban biztosan rávehető a „bébiszitterkedésre”, hogy végre behozhasd magad!
Az alakom ráment a szülésre!
Erről egyedül te tehetsz, és semmiképpen sem a gyereked! Másrészt miért adnád fel? Ha már nem szoptatsz, bármikor belefoghatsz a kilók lefaragásába, persze addig sem baj, ha nem pilótakekszet falatozol szalonnával!
Az egyik gyerekemet jobban szeretem!
Ne aggódj, teljesen normális, hogy időnként hol az egyik, hol a másik csemetédet érzed közelebb magadhoz, hiszen felnőtt rokonaidat sem szereted egyformán! Ideje feltenned a kérdést: mi az, ami a másik gyermekedben idegennek hat számodra? Minél előbb zöld ágra vergődsz az érzéseiddel, annál hamarabb gondoskodhatsz arról, hogy minden gyermeked elegendő szeretetet és törődést kapjon.
Úgy érzem, nem szeret a gyerekem!
Minden anyukában megfogan ez a gondolat, akinek a gyereke újszülöttkorától sokat sír. Később akkor, ha túl agresszív, szófogadatlan lesz. Kerekedj felül a sértődöttségeden, és ne a kicsin vezesd le pillanatnyi csalódottságodat, inkább panaszkodd ki magad egy hozzád közel álló felnőttnek.
Olykor visszasírom a régi életem!
Hidd el, ezzel mindenki így van a sokadik kialvatlan órában, vagy legkésőbb akkor, amikor a hozzád képest végtelenül szabadnak tűnő szingli barátnők megérkeznek látogatóba. Ám megnyugtatunk: ők meg – titokban – arra a babaillatra és az otthon nyugalmára vágynak, amely neked megadatik.
Nagyon nehezen válok el a gyerekemtől!
Szinte szorongsz a gondolattól, hogy méhed gyümölcse néhány órát távol töltsön tőled? Itt az ideje, hogy átgondold: milyen hiány van az életedben? Mire lenne szükséged? És mitől félsz egyáltalán?
Nekem sokkal rosszabb gyerekkor jutott!
Ha így is van, hidd el, az ilyen összehasonlítgatásnak semmi értelme. Gondolj bele, mennyire gyűlölted kamaszkorodban, amikor a szüleid a saját gyerekkoruk nehézségeivel traktáltak! Az önsajnálat a világ legfeleslegesebb érzése, és ugye nincs fontosabb annál, hogy a gyereked boldognak lásd?
Nem ilyen gyereket akartam!
Nehezen kezelhető a porontyod? Teljesen apás? Netán fiúcska lett, miközben te világéletedben lányt akartál? De hiszen tudod, hogy egy gyermek nem azért születik, hogy beteljesítse a szülei vágyait! Ő önálló kis lény, akiben rengeteg a csodálatos dolog. Elég, ha megfigyeled, mások – a nagyszülők, az apja, a barátnőid – mennyire szeretik őt. Minél inkább megérted a gyerekedet, annál könnyebb lesz a hátad mögött hagyni a csalódásra hajazó érzéseidet. És még egy szabály: a kritikus időszakokban kerüld el messzire azokat az anyukákat, akik az egekig magasztalják a saját kölküket, azt éreztetve, hogy a te gyereked a nyomukba sem érhet.