Tisztelt Doktor Úr!
Tudom, hogy ennél sokkal nagyobb problémák is lesznek az életben, de mégis egyre jobban aggaszt a szobatisztaság kérdése. Nagyobb lányom négy-, a kicsi hároméves elmúlt. Ősszel menne óvodába, de nem jutunk előre a szobatisztasággal.
A pisiléssel nincs is gond, gyakran már éjszaka sem pisil bele a pelenkába, viszont a kakálás nem megy. Illetve inkább az a gond, hogy nagyon is megy. Lehetünk bárhol, bármikor, bárkivel képes kakálni. Bele a bugyiba, pelenkába, nem számít, mi van rajta. Olyan, mintha jönne neki az inger, és már rögtön a kaka is, és nem is venné észre. Kb. tíz másodperc az egész, és túl van rajta. Volt egy idő, amikor nem adtam rá pelenkát, hátha „megtanulja” az ingert és a következményt, de két hét után feladtam. Aztán visszakerült rá a pelenka, de ez ellen meg erősen tiltakozik, mindig ígérget, hogy szól, ha kakálnia kell, nem akar pelenkát hordani. Gondoltam, veszek egy „kakafigyelő” kutyust, amely a WC-ben figyeli, ha sikerrel jár, és két sikeres kakilás után (addig el tud számolni ő is) leköltözik hozzá. Ez elsőre ment is. Ahogy betettük a WC-be, kb. húsz perc múlva már kakált is egyet. Aztán másnap megint kétszer kakált be a bugyijába. Nem tudom, mitévő legyek. Nem akarom erőltetni. Vissza is adnám rá a pelenkát, bízva benne, hogy az előttünk álló egy hónap alatt elhagyja, de nem akarja. Erőltessem rá? Vagy maradjon bugyiban, vállaljam, hogy bekakál, így bízva benne, hogy megtanulja?
Köszönöm válaszát!
Tisztelettel:
egy anyuka
Kedves Levélíró!
Tudom, hogy nem könnyű, de azt javaslom, ne adjon a gyerekre pelenkát – ezzel ugyanis önkéntelenül azt üzeni: bekakálni szabad. Remélem, hogy a nyár sok olyan helyzetet is hozott – és hoz –, amikor még bugyi sem kellett – illetve kell – a gyerekre, és őszre a bekakilás megszűnik. Ha a helyzet mégis változatlan marad, kérem, írjon nekem újra.
 |
| Fotó: Sanoma-archívum/Dömötör Csaba |
