Kedves Doktor Úr!
Az unokám 4 éves, Bence. Egy házban lakunk, de külön lakásban. Az anyja zsarnokként bánik a gyerekkel. Mindenkitől elzárja, a 4 év alatt még soha nem engedte egyedül a gyereket még az udvarra sem, sem a nagyszülőkhöz. Ha kérdezem Bencét, miért nem jön át játszani, az a válasz, hogy nem jöhet, mert akkor az anya haragszik. Tegnap azt mondta a gyereknek az anyja, hogy Bence nagyon rossz és anya meghal és nem lesz anyukád. Állandóan hülyézi a gyereket, hazugnak nevezi, és mindig kiabál vele.
Ha nagy ritkán a fiam itthon van és áthozza a gyereket, kap tőlem kis játékot, amikor hazaviszi, az anyja kidobatja vele a szemétbe. Kérem, segítsen, mert nem bírom tovább, nem tudom nézni a gyerek szemében a fájdalmat, de nem tudom, mit tegyek. Az anyja szerintem beteg, mindenre azt mondja, hogy a gyerek az övé, és azt csinál, amit akar. A fiam a gyerekszobában alszik, mert a gyerekkel az anyja alszik egy ágyban. A fiam már az összeomlás szélén áll, de már nem mer szólni semmiért, mert az a válasz, ha nem tetszik, fogom a gyereket és elmegyek. Kérem adjon tanácsot.
Tisztelettel,
Ági
Kedves Ági!
Attól tartok, ebben a helyzetben Ön nem tehet semmit; minden lépése csak erősítené az anya gyanakvását, és még hermetikusabban elzárná a gyereket nagyanyjától. Az egyetlen személy, aki ilyen helyzetben léphet: a fia. Persze tudom, így messziről könnyen beszélek, de az az érzésem: a gyerek édesapjának egy kicsit jobban a sarkára kellene állnia. Az anya nem „tulajdonosa” gyermekének, nem olyan egyszerű az, hogy csak úgy fogja a kicsit, és elköltözik.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba |
Óvatosan, de határozottan felesége tudomására kellene hoznia, hogy egy esetleges gyermekelhelyezési perben a magyar családjog nagyon is tekintetbe veszi a szülő alkalmasságát, és – ha az anya nem változtat magatartásán – könnyen lehet, hogy a bíróság megfosztja felügyeleti jogától, és a gyermeket az apánál – és a gyerek nagyanyjánál – helyezi el. Nem tudom, mi lehet az anya magatartásának oka, de leveléből az apa és az apa családja felé irányuló ellenérzést vélek kihallani; nem vagyok benne biztos, de egy olyan anya képe lebeg előttem, aki kisfiát eszközként használja férjével és anyósával szemben. Az ilyen viselkedés nemcsak a gyereknek árt, de az anya személyiségének zavarára is utal, ami pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást igényel. Az apának – ha végre valóban a sarkára áll – követelnie kellene azt is, hogy felesége – házasságuk és a család életének rendezése érdekében – forduljon szakemberhez.
