Tisztelt Doktor Úr!
Jelent-e bármilyen pszichés károsodást a babának, ha szüleivel egy szobában alszik, és a szülők közben nemi életet is szeretnének élni? Ez mindenképp kerülendő? Ha nem, akkor meddig és hogyan tartható fenn ez a helyzet?
Válaszát nagyon köszönöm előre is!
Vera
Kedves Vera!
A gyermeklélektannal foglalkozó szakemberek között örökös – meg nem szűnő – vita folyik arról: jót tesz-e a gyermeknek – és a szülőknek – a közös hálószoba. Mint bizonyára tudja, én azon a véleményen vagyok, hogy alacsony életkorban a szülő közelsége csak használhat a gyermeknek, főként akkor, ha ez a közelség – a közös szoba – a szülőknek sem okoz kényelmetlenséget. A gyermek megszületésével a házasfelek nemi élete szükségszerűen megnehezül – szerintem függetlenül attól, hogy közös vagy külön szobában alszanak-e. Csecsemőkorban a baba éjjelente többször is felébred, és sírásával megzavarhatja a legintimebb pillanatokat, egy-két éves korától pedig bármikor áttotyoghat a szüleihez, és „rajtakaphatja” őket.
 |
| Fotó: Sanoma Archív / Dömötör Csaba |
Véleményem az, hogy nemi életet élni – különösen ha ébren van – még csecsemőkorában sem javasolt a gyermek előtt, később pedig különösen nem. Mindez nem jelenti azt, hogy a házaspár nem „kedveskedhet” egymással, hiszen a csókból, simogatásból, testi érintésből a gyermek sokat tanul, de az effektív nemi életet – a gyermek előtt – el kell kerülni. Hangsúlyozom, akkor is óvatosnak kell a szülőknek lenniük, ha a gyermek másik szobában alszik, és – nem tudom másképp fogalmazni – nagy szükség van a házaspár kreativitására, ha meg akarják ragadni a felhőtlen és örömteli házasélet lehetőségeit, melyre pl. nem csak éjszaka, és nem csak a szülői hálószobában akadhat alkalom.
