Amikor a család szeme fénye felfedezi saját akaratának teremtő erejét, szülő legyen a talpán, aki szemrebbenés nélkül állja a mindennapi kihívásokat. „Csokit akarok!” (ebéd előtt), „Nem veszem fel a sapkát!” (kint –10 fok), „Vegyük meg ezt a babát” (öt ugyanolyan van otthon) – mindannyian ismerjük az ehhez hasonló gyerekmondatokat, amiket imádott porontyunk sírástól és visítozástól eltorzult fejjel, toporzékolva nyomatékosít. És persze a béke kedvéért inkább beadjuk a derekunkat… Ám ha ez sokszor előfordul, egy idő után a farok fogja csóválni a kutyát, vagyis a család legkisebb tagja lesz a parancsnok! Jó hír, hogy vannak praktikák, amikkel megelőzhető ez az állapot!
Merj nemet mondani!
A világ egyik legnehezebb dolga az esdeklő pillantású gyerekszem tulajdonosát visszautasítani és megtagadni tőle valamit. Elsőre talán kegyetlenségnek tűnik, mégsem az. Ugyanis ha nem állítasz fel egyértelmű szabályokat, akkor csemetéd biztonságérzete csorbul, mivel túl sok mindenről kell egyedül döntenie, miközben még semmiféle élettapasztalata nincs, így a dolgok következményeit sem tudja átlátni. És ha egy szülő képtelen nemet mondani, akkor előreláthatólag a gyerek győz olyan fontos kérdésekben is, hogy mit nézzünk a tévében, mit teszünk a bevásárlókosárba stb. Az ésszerű szabályokkal viszont megtanulja, hogy hol van az egyensúly a szabadság és a korlátok között.
Tanítsd empátiára!
Segítsd abban, hogy megértse mások érzéseit! Ahelyett, hogy leráznád egy rövid válasszal, inkább magyarázd el, miért nem szeretnél éppen pl. fagyizni (fáj a torkod, ilyenkor jobban esik a meleg tea) vagy a játszótérre menni vele (fáradt vagy, sokat dolgoztál, inkább itthon játszanál).
Mondatok, amiket inkább felejts el:
„Nem tehetsz róla”
Leejt egy poharat, az eltörik, és azzal vigasztalod, hogy „úgyis le akart esni az a pohár, nem tehetsz róla!”. Ezzel a mondattal attól fosztod meg a kicsit, hogy olyan önálló lényként élje meg magát, aki képes hatni a környezetére. Ilyen helyzetben bölcsebb, ha jelzed, hogy bár a pohár igenis az ő figyelmetlensége miatt esett le, de ez mégsem probléma, mert pótolható.
„Hadd nyerjen a pici!”
Vannak helyzetek, amikor pszichológiailag indokolt, hogy a társasjáték győztese a legkisebb legyen. Ám egy idő után ne hagyd mindig nyerni, mert előbb-utóbb rájön a cselekre, és akkor nem lesz boldogító a győzelem – és a játékra sem fog vágyni. Sokszor onnan ismerhető fel leginkább egy elkényeztetett gyerek, hogy nem tud önfeledten játszani, hisz nincs meg benne a játék izgalma, mert a végeredmény mindig ugyanaz.
„Inkább aludjon velünk!”
Egy hosszúra nyúlt hétvégi lustálkodás, egy rossz álom vagy egy kisebb betegség ürügyén megengedhető a szülők közötti alvás, de előbb-utóbb elkerülhetetlen a saját ágyba való visszavezénylés. Persze a tiltakozás borítékolható, nem csoda, ha sokan inkább a közös éjszakázás mellett döntenek, minthogy minden este csemetéjük bömböléstől eltorzult arcával térjenek nyugovóra. Sajnos ebben az állapotban sokáig benne lehet ragadni, ami hosszú távon senkinek nem jó.
„Neki is veszek”
Te is gyakran beleestél már abba a csapdába, hogy – bár a rokonság valamely tagját ünnepeltétek – a gyerekednek is vettél valami apróságot, hogy ne érezze magát rosszul, amiért ő most nem kap semmit? Márpedig az élet olyan, hogy egyszer a nagypapának van szülinapja, máskor meg az unokatesónak névnapja. Hozzá kell szoknia a realitáshoz: az ünnepekre neki is várni kell, ajándékot az kap, akit ünneplünk, és vannak napok, amikor a másik fontosabb.
