Tisztelt Doktor Úr!
Blanka lányom tizenöt hónapos, nagyon kiegyensúlyozott, nyitott, érdeklődő, általában nyugodt gyerek. Hét foga van, már több hónapja azt eszi ebédre, vacsorára, amit a család többi tagja. Viszont emellett annyit szopizik mostanában, mint csecsemőkorában. Mindig is igény szerint szoptattam, és egyszerre csak azt vettem észre, hogy már szinte ötpercenként jön szopizni, mintha „függővé” vált volna a „cicitől”. Nagyon vehemensen követel, ilyenkor legtöbbször csak pár percre sikerül lekötnöm a figyelmét mással, utána jön megint, és tűri fel a pólómat, fekszik be az ölembe. Úgy egy hónapja tanult meg járni, talán ehhez tudom a leginkább kötni azt, hogy ilyen mértékben megnőtt a szopizási igénye, no meg a szeparációs szorongáshoz.
Ez utóbbiaknak egyébként vannak egyéb jelei is: pár hete a játszótéren vagy idegen helyen el sem engedi a kezemet, sőt kéri, hogy vegyem fel a karomba. (Alapvetően nagyon önállóan jön-megy idegen közegben is.) Az apukáját is többször visszautasítja, sír a fürdetéskor, vagy ha apukája viszi valahová. Úgy gondolom, hogy tizenöt hónaposan itt az ideje az elválasztásnak. De legalábbis azt el szeretném érni, hogy normalizálódjon a helyzet, és mondjuk lecsökkenjen a szoptatások száma napi két-három alkalomra. Az a kérdésem, hogy milyen módszerrel érdemes ezt megtennem? Igazán nem szeretném, ha Blanka a szeparációs szorongás kellős közepette túl nagy traumát élne meg, viszont én már nagyon fáradt vagyok az állandó szoptatástól. Nagyon várom tanácsát!
Eszter
Kedves Eszter!
Igaza van: Blanka nem táplálkozni akar az anyamellről, hanem a biztonságot keresi. Azt hiszem, ez a „függősége”, a csecsemőkorba való visszamenekülése valóban összefügghet azzal, hogy kislánya járni kezdett; bejárja a teret, amelyben él, és ez az új dimenzió szorongást ébreszt benne. Ha igazunk van, ez minden bizonnyal átmeneti időszak – bár könnyen lehet, hogy veleszületett karaktervonás is „belejátszik” a képbe. Ezt majd csak néhány hónap múlva tudhatjuk bizonyosan. Mindent egybevetve: valóban itt az ideje az elválasztásnak.
 |
| Fotó: Sanoma Archív / Dömötör Csaba |
Azt javaslom: reggel és este – elalvás előtt – szoptassa meg Blankát, napközben pedig próbálkozzék meg a cumival. Vegye fel kicsi lányát, amikor kéredzkedik, és a megnyugtató szopást ezzel a kis „békecsinálóval” (az angolok így nevezik) tegye számára lehetővé. Higgye el, nem „ördögtől való” dolog az, sokat segíthet a gyerek nyugalmának helyreállításában. (Persze az is jó, ha Blanka az ujjacskáját találja meg, a lényeg a szopómozgás és – egyelőre – az anya testi közelsége.) Így sem lesz kezdetben könnyű, hiszen Blanka észre fogja venni a különbséget, de – remélem – elviselhetővé válik mindkettőjük számára az átmenet.
