– Néha úgy érzem, hogy csődöt mondott a nevelésem. A gyerekem úgy beszél velem, mint a haverjaival, nemegyszer képes megalázni előttük. Pedig kicsinek nagyon szófogadó és rendes volt. Soha nem bántottam, és soha nem szégyenítettem meg mások előtt – meséli Brigitta. – Pedig sokan mások szeme láttára pofozzák fel a gyereket, nem törődve azzal, hogy látják őket.
1–3 éves kor: autonómia, dackorszak
 |
Olvasd el „Az egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat” című cikkünket is! |
– Igazából már a baba gondozása is egyfajta nevelés, erre a kialakult bizalomra épülhet aztán a nevelői viselkedés. 1–3 éves korban bontakozik az autonómia. Felszabadul a gyerek az anyai fizikai kötelékből, és azt hiszi, övé a világ – mondja Geist Klára pszichológus. – Ellentétes tendenciák jellemzik: mindent akar, s néha rádöbben korlátaira, ez a jól ismert dackorszak ideje is. Ha a szülő túl merev, korlátozó, vagy túl sokat vár el, akkor a gyerek sérül. Rugalmas nevelés kell, engedjük az önállósulási törekvéseket, ugyanakkor óvjuk őt meg a lehetséges veszélyektől anélkül, hogy elbátortalanítanánk. A gyerek azt érzi meg ilyenkor, hogy mi mennyire vagyunk biztosak szülői szerepünkben. Ilyenkor még nem következetes nevelés, inkább a gyerek igényeihez, az adott helyzetekhez alkalmazkodó nevelés szükséges.
3–6 éves kor: kezdeményezés
3–6 éves kor között a gyerek már egyre kezdeményezőbb, s egyre inkább megszólal a lelkiismeret, mely a nevelés során kifejlődött, egyfajta belső szülői hangot képvisel. Ahhoz, hogy a kontroll kialakulhasson, mely a morál sarokköve, a szülőnek egyfajta egyensúlyt kell teremtenie a fegyelmezés és a gyermek önálló kívánságai között.
Kisiskolás, kamaszkor: önállósulási törekvések
Később, a kisiskolás-, majd a kamaszkor során egyre inkább ellentétbe kerülhetnek az önállósulási törekvések a szülői, nevelői szándékkal, amiből gyakran konfliktusok származnak. Ám a gyermek igényli ezeket a határokat és serdülő korban még inkább, hisz ez adja számára a biztonságérzetet, egyfajta rendszert. A gyereknek szükséges a határozott, szelíd irányítás, csak így lehetséges pozitív azonosulás a szülővel, nevelői elvárásokkal.
Mi a legjobb módszer?
Hogy milyen módszert alkalmazunk a gyereknevelésnél, függ a gyermek és a szülő természetétől is. Azért, hogy ne kelljen állandóan konfrontálódni, vannak kőbe vésett szabályok, amik általában a veszélyforrásokra vonatkoznak, és vannak rugalmasan alakítható szabályok. Lényeg, hogy kimondott és határozottan kijelölt, elfogadott határok legyenek. – Bizonyos dolgokban nincs alku: például, hogy konnektorhoz nyúlhat-e, vagy átmehet-e piros lámpánál. Általában ezek a veszélyforrások. Alkudozni lehet és kell, a gyerek önállóságának kialakulásához – de más dolgokban, mint például mit vegyen fel, hánykor kell fürdeni – mondja a szakember.
Találjuk meg az egyensúlyt!
Különböző nevelési elveket hozunk gyerekkori családjainkból, fontos, hogy a lényegbe vágó dolgokban a szülők egységesek legyenek. Az a szigor, ami teljesen letöri a gyerek akaratát, behódolóvá teszi, hisz a gyerek bármire képes a szülő szeretetéért. Ha pedig nincs határ, az a figyelem, törődés hiányát jelenti a gyereknek, elveszíti biztonságérzetét.
Szabad-e mások előtt fegyelmezni a gyereket?
 |
| „Ordibálással, veréssel semmit nem érünk el…” |
Sokan úgy gondolják, hogy például egy zsúfolt áruház kellős közepén nyugodtan felpofozhatják a gyermeküket, vagy kiabálhatnak vele. – Fegyelmezni lehet, de nem színpadiasan, nem megszégyenítve őt. Kielégítő szülő-gyerek kapcsolatban a gyermek szemvillanásból, mimikából is ért – mondja a pszichológus. – Ha provokál minket a figyelemfelhívás érdekében, inkább tereljük őt el valamilyen érdekes dologgal. Ne mások előtt akarjuk nevelni: hiteltelen lenne, ha mások a „kirakat, külvilágnak szóló” szabályok, mint az otthoniak. Például otthon káromkodhat, máshol rászólunk? Önkritika is kell a kettősség elkerülésére. Ha elhagytuk a helyet, később érdemes megbeszélni a helyzetet, korának megfelelően. A gyerekek egyébként általában a jelenben, az adott szituációban tudják értelmezni a dolgokat.
Kamaszok: gyakori a konfliktus
Geist Klára elmondása szerint a kedves határozottság az egyik legjobb módszer: próbáljuk őket helyre tenni, még ha nehéz is, arra gondolva, hogy a felnőttek mi vagyunk. Ha korábban nem szégyenítettük meg őket és a szülők is normális stílusban beszélnek egymással, akkor a gyerek is hasonlót képvisel. Ha a korábbi években szabadjára engedtük a gyereket, annak viseljük később a következményeit, serdülőkorban. Nagyobb gyerekeket, kamaszokat összekacsintó játékossággal, humorral, görbe tükör tartásával is igazán jól lehet nevelni.
– Túlzott szigorral behódoló, akaratgyenge embert, erélytelenséggel tartás nélküli embert nevelünk. Mindkettő végeredménye, hogy nem tud önmagáért felelősséget vállalni. Ordibálással, veréssel semmit nem érünk el, felemelkedik a küszöbe, nem hat rá. Csak a dühöt látja, félni fog, de nem érti a düh okát, később agresszív lesz – mondja a szakember.
– Az sem megy, hogy ha jókedvünk van, tolerálunk, ha idegesek vagyunk, rászólunk, így azt látja, a nevelés nincs összefüggésben a gyerek viselkedésével.
Néhány szavas, érhető utasítás, majd magyarázat a nevelés nyelve, mindig az adott életkori szinten.
