Miért nem olvas a gyerek?

Bovaryné én vagyok. Ahogy én voltam Zsebibaba, az egyik Lotti, Mogyoró, Natasa Rosztova meg az összes Jane Austen-hősnő. (Már amelyik férjhez ment.) A mai szülőgenerációnak alapélménye az olvasás, ezért nézi rémülten, ha a gyereke nem talál örömet a könyvekben.

Hol lehet a hiba? Ki követte el és mikor? Éveken át hallgattuk, milyen fontos a példa az, hogy a szülő olvasson, de ez szemmel láthatóan nem jelent minden családban megoldást. Sőt: van olyan család, ahol a szülők olvasnak, mi több, falják a könyveket, de két serdülő gyerekük magától sosem vesz könyvet a kezébe, még a kötelezőket sem hajlandók elolvasni. Ugyanakkor tele van a kultúrtörténet olyan emberek példájával, akik sokra vitték, pedig otthon nem találtak könyvet. A szüleik talán olvasni sem tudtak, és hiábavalóságnak tartották a könyvekkel eltöltött időt, gyerekük mégis szerelmese, tudója, néha művésze lett a betűknek.

A gyereken (is) múlik

Boldizsár Ildikó mesekutató szerint a szülő akaratán, szándékán, módszerén, türelmén és kitartásán kívül legalább ugyanilyen arányban magán a gyereken múlik, olvasó válik-e belőle vagy nem. És ha igen, mikor.
– A felnőttek is azt olvassák el, ami érdekli őket, amihez éppen közük van, miért lennének ezzel másképpen a gyerekek? Ha valami távol áll tőlük, az érdeklődésüktől, a személyiségüktől, az életkoruktól vagy a szellemi-lelki érettségüktől, akkor azt ugyanúgy nem olvassák el, ahogy egy felnőtt sem teszi. Az a feladat, hogy megtaláljuk azokat a könyveket, amelyek éppen nekik szólnak, amelyek szövegével személyes viszonyt tudnak kialakítani. Majd utána azokat, amelyek már előbbre viszik. Persze mindennek az előfeltétele az, hogy eleget meséljenek nekik kiskorukban. Mesehallgatás közben ugyanis megtanulnak figyelni, haladni a történettel, és közben működik a fantáziájuk. Ha csak tévét néznek, filmek előtt ülnek, éppen ez nem alakul ki, márpedig enélkül gyötrelem az olvasás. A mesehallgató gyerek észrevétlenül sajátítja el, hogyan szerveződik egésszé a szöveg, hogyan épülnek fel a mondatok, a bekezdések.

Gya-ko-rol-ni

Az olvasás szempontjából a legfontosabb alapvetés, hogy a gyerek tudjon olvasni! Nem kell ahhoz nemzetközi eredményeket vizsgálgatnunk, hogy érzékeljük: itt van a baj. Az a gyerek, akinek technikai nehézségei vannak az olvasásban, szövegértésben, nem tud elmerülni a történetben. Az az autóvezető sem élvezi a vezetést, aki még remegő lábbal keresi a pedálokat, és retteg egy sávváltástól. Mindkettőre a gyakorlás a megoldás!
– Azért nem olvasnak a gyerekek, mert nem tudnak – erősíti meg Tőkés Maris fejlesztőpedagógus is, aki saját iskolájában Mariskola néven a szülőknek ad gyakorlati tanácsokat, praktikus ötleteket arra, hogyan foglalkozzanak otthon alsós vagy nagyobb gyerekükkel. – Nem azt mondom, hogy tanítsák az iskola helyett, de azt azért érdemes meggondolni, mit nyerhet vagy veszíthet a gyerek, ha nem gyakorol eleget. Márpedig a kulcsszó a gyakorlás. Először a szavak szintjén kell olvasni, vagyis csak szavakat, utána jöjjenek a pár szóból álló mondatok, majd a pár mondatból álló rövid történetek. Mindig akkor léptessük tovább a gyereket, ha azon a szinten már biztos a tudása. Ne ijedjünk meg, ha téveszt, ha lassan halad, ha cseréli a betűket. Ma túl sok gyerekre fogják rá, hogy ilyen-olyan problémája van, pedig a legtöbbjükben idővel megérik a sok gyakorlás. Türelem és kitartás – ezekre van szükség. Ha a szülő napi tíz percet úgy tud szánni erre a foglalkozásra, hogy közben nem vasal, az már nagyon sokat jelent.

Tőkés Maris szerint valóban nagyon fontos az is, hogy a szülő olvasson a gyereknek, méghozzá mindennap. – Csak ajánlani tudom a Könyvmoly-órát, ahol a gyerekek elmesélik, ki mit olvasott, az miért tetszett nekik. Erről a pedagógus készít egy listát, és elküldi a szülőknek, akik ötletet meríthetnek belőle: ha Sárinak tetszett, talán az én lányom is örülne neki!

Kezdő olvasóknak:

Az írással-olvasással még csak ismerkedő gyerekeknek nagyon jó otthoni foglalkoztató kiadványok jelentek meg a Tessloff-Babilon kiadásában. Íróka és Olvasóka, ez a címük, könyvesboltokban kaphatók.
A Fabula Stúdió Olvasó (például Olvasó Leó, Olvasó kalóz) sorozata éppen azoknak készült, akik még csak rövid történetek megemésztésére képesek. Érdeklődési kör szerint van állatos, kalandos vagy focitémájú kötet is, és mindegyik jól olvasható, nagy betűkkel készült.

JÁTSSZUK AZT, HOGY…

•  Írjunk rövid, pár mondatból álló történeteket  egy-egy családi énképhez. Akár a gyerek (vagy a szülő) csecsemőkori képéhez, egy közös nyaralást, karácsonyt, emlékezetes pillanatot megörökítő fotóhoz. Ezt biztosan kedve lesz elolvasni.
•  Kérjünk tanácsot a gyerekkönyvtárostól,  vajon melyik – igényes – könyvet adjuk a gyerek kezébe, ha a gyerekünk királylánylelkű, koraérett, szerelmes természetű, állatbarát, humorra fogékony, és így tovább.
•  Ne jelöljük ki ellenségnek a tévét vagy a filmeket,  inkább próbáljuk megfogalmazni a gyereknek, mi az, amiben a könyv többet ad.

Nagyobbaknak

• Utazás, kirándulás, házimunka közben is játszhatunk  szókincsfejlesztő játékokat: faragjunk rímet a hétvégi kirándulásról. Próbáljuk eszperente nyelven kifejezni, hogy asztal, Duna és így tovább. (Nehéznek látszik, de a családi összefogás csodákat tesz.) Írjunk mesét közösen,  melyben az a cél, hogy minél tovább nyújtsuk a történetet.
• Játsszunk ország-város-fiú-lányt,  és vegyük elő a régi betűkirakós játékokat vagy az új Activityt!
  Játsszunk kitalálósat,  amelyben egy-egy ismert mesealak, családtag, sportoló kitalálása a feladat, úgy, hogy csak a tulajdonságait soroljuk fel. Kiváló szókincsfejlesztő.
• Játsszunk szóláncot filmről vagy a nyaralásról!  A szó utolsó hangjával kell kezdődnie a következő szónak (Balatoni nyaralásról: Balaton – nagyapa – Alsóörs – sajtos-tejfölös lángos – sirály – lyukas gumimatrac).

Még nagyobbaknak

• Játsszuk együtt a Beugróból ismert „zsebszöveg” játékot!
• Adjunk feladatot rapszöveg írására!
• Kérjük meg, hogy írjon le (ha ez túlzás, akkor mondjon el) sporttudósítás-stílusban különböző eseményeket. Például: az unokatestvér esküvője, nyelvtanóra, a szemét levitele.
• Találjunk ki együtt  vicces képaláírásokat régi családi képeinkhez!

Cikkünk a Kismama februári számában jelent meg.

A magazin tartalmából:

• Jelmezben a kicsi
• Hét év, hét baba
  
• Mamabarát szülészet: mi az?
  
• Így lett a gyerekem!
  

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!