 |
Tekerj te is! Nézd meg a legcsajosabb bicikliket! |
Pedig még rendőri segítséget is kaptunk, hogy biztonságban végigevickéljünk a belvároson: a féltucatnyi egyenruhás jelenléte első blikkre kicsit túlzásnak tűnik, de hamar kiderül, hogy sok helyen nem szimplán nehézkes, de kimondottan veszélyes babakocsival flangálni. „Gyalog észre se veszed az olyan járdahibákat, amiktől a gyerek kis híján agyrázkódást kap” – magyarázza egy gyakorlott anyuka, s egyben jól rám is ijeszt: épp az egyik tüntetőtől kölcsönkért babakocsit próbálom eljuttatni A pontból B-be, és csendben reménykedek, hogy a benne fekvő kisfiú csak elaludt, és nem kómába zuhant a szakszerűtlen tolás miatt. A rendőrök segítsége a bő egy órán át tartó vonulás alatt többször is jól jön: a konstans feltúrás alatt álló Deák tér környékén ők pakolják odébb a különféle útakadályokat (úgymint bójákat, falapokat és ott felejtett szerszámokat), megállítanak pár, elsőbbséget nem szívesen adó autóst, és a lépcsőn le-fel cipelésben is segítenek. Sőt, ahol a járda túl szűknek bizonyul, készségesen biztosítják cirka negyvenfős kis karavánunknak a buszsáv használatát. Mindezen problémákat normális esetben persze a kismama (vagy –papa) maga oldja meg (a buszsáv-dolgot inkább nem ajánljuk); néhány zökkenősebb járdaszegély-ugratás, illetve a parkoló autók közti szlalomozás kipróbálása után nem csodálom, hogy megváltoztatnának bizonyos dolgokat.
A szervezők elsősorban azt szeretnék, ha a mostaninál szélesebb, úthibáktól mentes járdák, liftekkel felszerelt aluljárók, több gyalogátkelőhely és akadálymentes közintézmények jönnének létre. Emellett szorgalmazzák a járdán szabálytalanul parkoló, a gyalogosforgalmat nehezítő/gátló autók elleni határozottabb fellépést, valamint azt, hogy az akadálymentesnek szánt dolgok valóban azok legyenek.
 |
| Nézd meg az eseményről készült képgalériánkat! Katt a képre! |
„Vannak a városban elvileg akadálymentesített helyek, amiken látszik, hogy aki tervezte, még életében nem látott sem babakocsit, sem kerekes széket” – vélekedik Balogh Réka szervező. Fleischer Judit főszervező szerint az ésszerűség szembetűnő hiányának az az oka, hogy a várostervezőket elsősorban nem a budapestiek érdekei, hanem a statisztika érdekli, így nem ritkán olyan helyekre raknak (papíron) az akadálymentes közlekedést szolgáló dolgokat, ahol a madár se jár.
A körülöttem vonuló, egyre beszédesebb anyukák mindegyikének van legalább egy babakocsis horrortörténet a tarsolyában – egyiküket a mozgólépcsőn érte kis híján baleset, a másikat majdnem elütötték, a harmadik a lépcsőn cipeléstől van kiakadva. Rémhistóriák és egyre súlyosbodó izomláz ide vagy oda, a négy éve a Critical Mass mellékágaként indult, de mára önállósult demonstráció kimondottan kellemes hangulatban zajlik. Egyesek nem is tiltakozni, sokkal inkább társasági életet élni jöttek: egy fiatal párocska elmondja, régebben sokat bicikliztek és a Critical Massre jártak, de amióta megszületett a kisfiuk, a bicajt babakocsira, a vonulást meg Critical Momsra cserélték.
Egy háromgyermekes anyukától (akinek egyik gyereke biciklin, a másik rolleren, a harmadik babakocsiban demonstrál) megtudom, hogy tömegközlekedni szinte lehetetlen babakocsival, a metrózás „kész kabaré”, az útkereszteződéseknél pedig kizárólag az autósok jóindulatán múlik, hogy mikor és hogyan tudnak átkelni. Hozzáteszi, hogy e nélkül a rendezvény nélkül, egyedül a három gyerekkel biztosan nem mert volna ezen a (gyalogosszemmel kimondottan kellemes) útvonalon végigmenni. Meg tudom érteni: babakocsival ez az út minden volt, csak nem kellemes – pedig a lépcsőzést ki se próbáltam, hanem rábíztam a segítőkész rendőrökre, a zebrán való átkelésemet túl lassúnak ítélő autósok jókívánságait egy idő után meg se hallottam, a 18-as villamos megállójában pedig visszaadtam a babakocsit jogos tulajdonosának, miután úgy döntöttem, hogy az esetleges sínárokba-szorulással járó izgalmakat (ilyen sztorit is hallottam) inkább kihagyom.
A családias hangulatú demonstráció tabáni piknikbe torkollik, amit jó eséllyel élveznék, ha nem purcantam volna ki teljesen a babakocsis hadgyakorlattól. Bele se merek gondolni, milyen lehet mindezt kerekes székkel végigcsinálni.
