Fő az optimizmus!

Kevesebbszer gondolkozunk el azon, hogy mi is valójában az optimista gondolkodás. Van-e ára a jókedvnek és gondtalanságnak?

Az optimizmus vagy a pesszimizmus hátterében alapjában véve a jövőről való gondolkodás áll. Stílus, ami jellemző ránk, ahogyan a lehetőségeinket felmérjük, felbecsüljük cselekedeteink lehetséges következményeit, illetve azt, mennyire vagyunk szerencsések. Igazából egy kifejezetten bonyolult gondolkodási folyamat végterméke az a látásmód, amellyel általában a világot szemléljük.

Az ember gondolkodásának fejlődése folyamán a legkésőbb kialakuló képességről van szó. Biztosan mindenki emlékszik a gondtalannak érzett gyermekkorra és persze a kamaszkorára, amikor még mindent mert csinálni, és semmitől sem félt. A jövőbeli perspektívák érzékelése és az erről való gondolkodás képessége az utolsó nagy lépés az agy fejlődése során: a kamaszkor legvégén, a húszas évek elején alakul ki. A felelősség szó jelentése innen kezdve nyer valódi értelmet. Talán ezért is érzi mindenki olyan szabadnak a gyermekkorát, hiszen akkor még nem vagyunk képesek a tetteink következménye iránti felelősség érzékelésére, a jövő számunkra nem valós fogalom, nem tudjuk cselekedeteink hosszú távú következményeit valóságosnak érezni.

Az az egyik legnagyobb szakadék a gyermekek és a felnőttek között. „Nem érti meg ez a gyerek, hogy a jövőjéről van szó” – hangzik el sokszor, és a panaszkodó szülők nem is tudják, hogy a szó szoros értelmében igaz ez a mondat. Sokszor próbálunk olyan érvekkel hatni gyermekeinkre, amely a gyerekek számára olyan, mintha egy tökéletesen idegen nyelven beszélnének. Legjobb esetben – a családok nagy részénél szerencsére ez történik – azt megértik, hogy ez valamiért fontos a szüleiknek, ezért teljesítik kéréseiket: jól tanulnak, vagy nem hintáznak a széken, rendesen mosnak fogat.

A fiatal korra kialakul a jövőről való gondolkodás képessége, és ezzel együtt kialakul a személyre jellemző stílus, amely gyakran egész életvezetését áthatja. A művészet még csak ezután jön: először is fel kell mérni környezetünk és a külvilág adottságait, majd meg kell becsülnünk, hogy cselekedeteink nyomán bizonyos események milyen valószínűséggel következnek be. Az optimista emberek ezt nagyvonalúan és elégedetten teszik: saját képességeikben megbíznak és szeretik úgy gondolni, hogy a jövőben megtörténő események közül a pozitív kimenetelű történetek fognak valóra válni. „Nem kötök lakásbiztosítást betörés ellen, ez egy biztonságos környék, a szomszéd néni pedig úgyis mindig az ablakból figyel.” Vagy nem kötünk utasbiztosítást, mert úgyis csak néhány napra megyünk, szállodában fogunk aludni és „nem csinálunk semmi olyat”. Gyakori az a hozzáállás is, hogy nem kötök biztosítást, hisz a biztosító úgysem fizet. Ezt az általános megállapítást a biztosítók kárfizetési statisztikái megcáfolják, hisz például a lakásbiztosításokban piacvezető AEGON Biztosító 2010-ben több mint 100 000 elemi kárt rendezett több milliárd forint értékben.

A pesszimisták azonban hajlamosak végig aggódni egészen hétköznapi helyzeteket, arra várva, hogy bekövetkezzen a legrosszabb.

Kinek van vajon igaza?

A kutatások szerint az emberek nagy része irreálisan optimista. A negatív események bekövetkezésének valószínűsége – a statisztikákkal összevetve – sokkal nagyobb, mint azt általában az emberek – a saját életükre vonatkozóan – feltételezik. A fenti példákban számos torzítás található. Ha azt hisszük, elég, ha jó környéken lakunk, egy néni mellett nem veszünk figyelembe egy csomó reális tényt, ami nem rajtunk múlik, például hogy a betörések sokszor függetlenek a környéktől, tervezettek, és a nénik is szoktak aludni. Utazás alatt bármikor jelentkezhetnek heveny egészségügyi problémák (éppen ezért érdemes lehet gondolni az utasbiztosítás megkötésére), és nem kell veszélyesen élni ahhoz, hogy balesetbe keveredjünk (közlekedési baleset-biztosítások a családi életszínvonal biztosítására egy esetleges tragédia esetére). Bízunk a saját képességeinkben, de a realitásban a váratlan problémák másvalaki gondosságán, vagy gondatlanságán éppúgy múlnak, amelyre azonban semmiféle hatásunk nincs!

Érdekes, hogyha másokról van szó, ez a torzítás nem működik. „Nem értem a Lajost, miért nem kötött egy normális biztosítást, amikor olyan sokat vezet!”

Már havi 1000 Ft-ért 10 milliós védelem Neked és családodnak egy esetleges közlekedési baleset esetére. AEGON Baleset-biztosítás. Részletekért kattints ide!

Úgy tűnik azonban, hogy a lelki egészségnek ez a torzítás a biztosítéka. A depressziós betegek jobban becslik meg a jövő negatív eseményeinek bekövetkezési valószínűségét, ám ezért lelki egészségükkel fizetnek. Senki sem lesz boldogabb, ha betörési statisztikákat bújja naphosszat, és megpróbálja elképzelni, hogy ez vele is megtörténhet.

Ez a paradoxon azonban nem feloldhatatlan. A jövőről való felelős gondolkodás és az optimizmus megfér egymás mellett. A megfelelő biztonság garantálása tanulható, és egyfajta automatizmusként működik. A társadalmi szokásoknak és a nevelésnek nagy szerepe van ebben. A szülők által közvetített mintákat eltanuljuk, a társadalmilag támogatott normákat betartjuk.

Mielőtt bekapcsoljuk a biztonsági övet, vagy biztosítást kötünk a lakásunkra vagy utasbiztosítást a nyaralás előtt, nem feltétlenül végzünk valószínűségszámítást a jövő eseményeire vonatkozóan. Egyszerűen megtanultuk, hogy kell, hogy szükséges lehet. Ma már online akár pár perc alatt is kényelmesen megköthetjük a szükséges biztosításokat.

Utasbiztosításodat online akár az utazás napján is megkötheted! Ne kockáztass!

Ebben a tanulási folyamatban nagy szerepe van annak, hogy a gyerek a családi élet során milyen viselkedést tapasztal. Felnőtt életünk során a biztonságos életvitel kialakítása a cél. Nem kell feltétlen úgy gondolnunk, hogy bizonyos dolgok majd megtörténnek velünk, ahhoz, hogy lépéseket tegyünk a megelőzéséért. Egyszerűen megtanulható, hogy a lehetőségeinket a jövő biztonságának kialakítására kell fordítanunk. Nekünk magunknak kell átadni gyermekeinknek, hogy melyek azok „rutinok”, amelyek betartásával megtalálhatják a harmonikus összhangot a „boldog, de felelőtlen optimista” és a „boldogtalan pesszimista” életstílus között.