Az adrenalinfüggő férfiakat sokszor látni földön, vízen, levegőben suhanni. Szörföznek, ejtőernyőznek és motoroznak, mi pedig kocsányon lógó szemekkel figyeljük dagadó izmaikat, férfias kiállásukat, és megbabonázva sóhajtozunk utánuk. Imponáló a vakmerő férfi, de a legjobb az, ha csak addig bátor, amíg nem köti össze az életét a miénkkel.
 |
| Tündi és férje Péter |
Nincs randi, mert fúj a szél
– Tudtam, hogy szörfözik és ez vonzó is volt, szeretem az elhivatott, belevaló pasikat – kezdi Tündi, akinek a férje windsurfös, telente pedig a havas mezőkön csúszkál jégszörffel. – Az első randik egyike előtt felhívott és azt mondta, nem tudunk találkozni, mert fúj a szél. Akkor kicsit meghökkentem, de megtanultam alkalmazkodni. Az egész nem rólam szól. Az utolsó pillanatban borulhat minden programunk, ha megfordul a szél. Olyankor van egy kis „összemorcolás”, de nincs mese, irány a part. Ha pedig ott vagyunk, a strandválasztást nem az dönti el, hol találunk nekem remek napozóhelyet, hanem hogy hány métert kell kutyagolni a deszkával a vízben. Aztán amikor megkér, hogy fotózzam! Olyankor a nyakig érő vízben fényképezővel a kezemben arra várok, hogy végre szépen forduljon mellettem.
És nem csak a szélhez, a veszélyhez is másképp kell viszonyulni. A szörf különböző formái laikus szemmel nem tűnnek extrém sportnak, de Magyarországon is voltak, vannak komoly balesetek, halálesetek a vízen. – Soha nem kértem Pétert, hogy hagyja abba, pedig többször álltam már a vízparton azon aggódva, hogy egy-egy esés után vajon felbukkan-e a feje a hullámok között – folytatja Tündi. – Neki eddig nagy balesete nem volt szerencsére, a tengeri sünök tüskéi okozták a legmélyebb sebeket. Aki sportolóval kezd és nem akar folyamatosan izgulni, annak rögtön az elején tisztázni kell, mennyire komoly ez a hobbi, és ha úgy találja, hogy neki elviselhetetlen, odébb kell állni!
„Nem volt kérdés, bevállalom-e”
A kite az elmúlt években nagyon népszerű sport lett itthon is, mindenki számára elérhetővé, kipróbálhatóvá vált az deszkán siklás ernyővel. Niki barátja, Zaránd már nemcsak űzi ezt a sportot, hanem társával megnyitotta saját iskoláját is. – Úgy kezdtem ezt a kapcsolatot Zaránddal, hogy már ismertem a nevét és tudtam, mivel foglalkozik. Tehát nem volt kérdés, bevállalom-e őt a veszélyes hobbijával együtt. Amikor elutazik siklani és egész nap nem jelentkezik, azért magamhoz veszem a telefonom és várom, hogy végre megcsörrenjen. De vannak az extrém sporthoz hasonlítható nehéz munkák, például a tűzoltóké ilyen, ők nap mint nap ki vannak téve a veszélynek. Vagy az autóvezetés! Az úton arányaiban nagyobb számban fordul elő halálos baleset, mint egy kite-versenyen. Persze hallottam már súlyos kite-esésekről, ha ilyesmi történne a barátommal, azért azt hiszem, javasolnám neki, hogy gondolja meg, akarja-e folytatni.
Apukaként már sokat kockáztat
 |
| Hajni és férje, Gábor |
– Tizenöt éve vagyunk együtt Gáborral, aki most már a férjem és a kisfiam édesapja. Az egész az ejtőernyőzéssel kezdődött, csak később szeretett bele a bázisugrásba. Eleinte én is járkáltam vele, sofőrködtem, azt gondoltam, jaj, de vagány a pasim! Aztán jött a torony, az antenna, az egyre veszélyesebb ugrások, és nekem egyre kevésbé tetszett az egész. Mostanra nem egy, nem kettő barátunk maradt ott… Utoljára tavaly decemberben vesztettük el egy nagyon kedves ismerősünket egy ugrás miatt. Akkor azt mondtam, nem lesz addig újabb gyerek, amíg nem hagyja abba a veszély hajkurászását – mondja Hajni, akinek domborodó pocakja jelzi, érkezik a második baba is. – De én voltam a gyengébb, ő még mindig ugrik. Igaz, egyre kevesebbet, úgy két hetet egy évben és csak szikláról, ami biztonságosabbnak számít. Mégis nagyon szeretném, ha abbahagyná. Csak hát… ő megérti az én aggodalmam, én megértem az ő szenvedélyét, épp ezért nem jutunk egyről a kettőre.
Sokan mondják, hogy bármi veszélyes lehet, az autóvezetés is az. De Hajni nem szereti az efféle hasonlítgatást. – Aki nem ugrik, az nem hal meg bázisugrásban, ennyi. Ez igenis egy veszélyes sport, és abban bízom, Gábor magától fog rájönni arra, hogy kétgyerekes apukaként már túl sokat kockáztat. Remélem, amikor a csapattársai is abba a korba érnek, hogy családot alapítanak, együtt lemondanak erről a hobbiról.
 |
| Szandra akrobatikus siklóernyőzik |
„A sport miatt szakított velem”
Íme, a kakukktojás: Szandra, akinek nem csak párja, ő maga is akrobatikus siklóernyőzéssel foglalkozik; ő az egyetlen magyar a világ öt-hat profi női versenyzője közül. Most is külföldön, egy nemzetközi versenyen érem utol. Ráér, mert épp nem megfelelő az időjárás a repüléshez. – Édesapám noszogatott, hogy próbáljam ki a repülést, mert ő is ernyőzéssel foglalkozott. Tizennégy éves voltam és semmi kedvem nem volt hozzá, csak annyit láttam akkor az egészből, hogy állnak a dombon és várják a szelet. Aztán a szerelem végül mégis belesodort, az első barátommal a pályán ismerkedtünk meg, együtt tanultuk a gyakorlatokat. A mostani párommal pedig már együtt járunk versenyekre. De fura módon olyan pasim is volt, aki a sport miatt szakított velem. Megtörtént ugyanis, hogy a jó szél miatt nem mentem hozzájuk családi ebédre…
