 |
| Danann Tyler |
A Tyler szülők gyermekük 2 éves korától kezdve azt tapasztalták, hogy a kisfiú eltér hasonló korú és nemű társaitól. Már a bölcsődében is a kislányokkal játszott, rengeteget babázott, előszeretettel bújt bele az anyukája magassarkúiba, egy alkalommal pedig, amikor egy ismerősüknél vendégeskedtek, felvette a házigazda lányának hercegnőjelmezét, és alig volt hajlandó levenni. Általában véve tehát úgy viselkedett, ahogy a korabeli kislányok szoktak.
A szülők éveken át pszichológustól pszichológusig hordták gyermeket, a szakemberek pedig – egyebek mellett – mániás depressziót, diszlexiát és hiperaktivitást állapítottak meg nála. Végül homoszexuális barátaik ébresztették rá Tylerékat, hogy a gyermek valószínűleg transznemű, vagyis képtelen azonosulni a születésekor kapott biológiai nemével: egy kisfiú testében él ugyan, de a tudata egy lányé.
A rendőr édesapa és a jógaoktató édesanya igyekeztek mindenben megkönnyíteni Danann helyzetét. Megengedték neki, hogy lányosabban öltözködjön, és olyan iskolai felszereléseket is vettek neki, amilyeneket a kislányok hordanak. Az iskolatársak és a pedagógusok már nem voltak ennyire elfogadóak: kortársai rengeteget csúfolták a lányos kisfiút, a tanárok pedig meg akarták tiltani, hogy lányos ruhákat, vagy épp hercegnős iskolatáskát hordjon, mondván, ezzel összezavarja a többi gyereket.
A sorozatos problémák miatt Tylerék végül kivették a gyermeket az iskolából, és felkerestek egy nemi identitászavarokra specializálódott szakembert, aki megállapította, hogy a Danann valóban transznemű. A szülők ekkor úgy döntöttek, a továbbiakban teljes mértékben lányként nevelik gyermeküket.
Most, másfél évvel később Danann kislányként él, és saját bevallása szerint boldogabb, mint valaha. Ha eljön az ideje, a szülők támogatni fogják abban is, hogy műtétileg nemet változtathasson.
Tylerék azért álltak a nyilvánosság elé, hogy történetükkel példát mutathassanak más családoknak, akik hozzájuk hasonló helyzetben vannak, de esetleg félnek szembenézni vele. Úgy vélik, hogy a transznemű gyermekeknek is meg kell adni a szabadságot, hogy azok lehessenek, akik.
