Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

Kell nekünk az elvált férfi?

Befolyásolna, ha a férfiről, akivel éppen megismerkedsz, kiderülne, hogy elvált? Tulajdonképpen mire vállalkozunk, ha "másodkézből" kerítünk párt?
Kell nekünk az elvált férfi?

 
A házasságok több mint fele válással végződik. Ezen már meg sem lepődünk. Azon már inkább, hogy a férfiak leggyakrabban 25 és 29 éves koruk között lépnek ki egy házasságból. Ennek tükrében érthető, hogy húszas-harmincas nőként is egyre gyakrabban botlunk elvált férfiba. A 21. században vannak még előítéleteink egy elvált férfival szemben? Csak hátrányokkal, volt feleséggel és egy-két gyerekkel számolhatunk? Vagy előnyt jelent, ha egy férfi tapasztalatot szerzett már egy házasságban?

Egy válás mindig két emberen múlik, és mindig két vesztese van (plusz a gyerekek). Egy elvált férfi nagy valószínűséggel tele van fájdalommal, és sérült a szakítás során. Persze személyiségfüggő, de egy válás azért mindenkit megvisel. A fórumok sem véletlenül vannak tele negatív történetekkel. Elrettentő példák mindig akadnak. Legyünk mégis optimisták: miért ne lehetne előnye annak, ha egy férfi elvált? Egy elvált férfi jó választás, mert „meggyúrta” már egy másik nő, másként értékelheti az új társat, miután élt már házasságban. Logikusan következhetne: aki egyszer már megégette magát, tanul a hibáiból. Miért ne történhetne így?

C. Molnár Emma párkapcsolati szakértő és pszichológus, amint előnyökről és hátrányokról kezdtem el kérdezni, rögtön félbeszakított. „Az elvált státusz önmagában nem mond semmit. Gyakorlatilag az elvált nem minősítés. Önmagában csak annyit jelent, hogy van valakinek tapasztalata. Egy házasság és egy kapcsolat között e téren nincs különbség. Korábbi kapcsolata általában mindenkinek volt, vagyis tapasztalata is mindkét félnek lehet. Ne vonjunk le semmilyen következtetést abból, ha kiderül, hogy valaki elvált. A kérdés sokkal inkább az, hogy a férfival jár-e egy gyerek is. Sokkal többet elárulhat egy férfiról, hogy ha van gyereke, milyen a kapcsolatuk, képes-e szülőtársi kapcsolatot ápolni a volt feleséggel, barátok tudtak-e maradni, képes-e létrehozni egy jól működő patchwork családot. Tévesen gondoljuk, hogy egy elvált férfi érett, tapasztalt, tanulhatott a hibájából, mert az első nő megnevelte. Nem mondhatjuk azt sem, hogy léteznek berögzült játszmák, amelyeket valaki az előző házasságból hozott magával. Az ember nem egy házasságban szocializálódik, hanem a családban. Vagyis inkább otthonról hozott mintákról beszélhetünk. A legfontosabb, hogy egy családon belül mit értenek szeretet alatt. A szeretet nyelve nem egy előző házasságon belül alakul ki, hanem a családunkból hozzuk magunkkal. Ha a két fél ugyanazt érti szeretet alatt, nincs gond. Fontos, hogy megértsük, egy férfi, aki féltékenyen képes csak szeretni, nem azért lett ilyen, mert a volt felesége megcsalta. A féltékenységre való hajlamot hozta magával, és mivel a felesége megcsalta (amiben talán neki is szerepe volt), ez az érzés elmélyült benne. A férfi hibája is, hogy nem tudott elég tiszteletet adni a nőnek, nem tudta nőként kezelni a nőt. Ha azt mondjuk, tanultam az előző kapcsolatból, az csak fogadkozás, és nem igazi váltás. Nem kapcsolatot kell tudni váltani, hanem hozzáállást. Nem könnyű feladat, de látnunk kell a saját viszonyulási hibáinkat.”

Kell nekünk az elvált férfi?

 

Egymáshoz idomulva

„A nagymamám mindig azt mondta, amikor hosszabb ideig egyedül voltam: vigyázzak, mert a végén elvált ember jut csak, és így is lett – meséli nevetve a 33 éves Erika, akinek alig egy hónapja volt az esküvője a nála 13 évvel idősebb Péterrel, akinek az előző házasságából van már egy 17 éves fia. – A családomnak, de legfőképpen a nagymamámnak sokáig nem mutattam be Pétert. Tudtam, hogy már a korkülönbség ki fogja verni a biztosítékot. A nagymamám minden rosszat gondolt, amit egy elvált férfiról csak lehet. Szerintem szerencse volt, hogy én nem a feleség után jöttem rögtön, a kettő között volt két hosszabb kapcsolata is, így mire én képbe kerültem, lecsengett benne a válás, és teljes mértékben lezárta magában a házasságát. Amikor megismerkedtünk, nekem nagyon imponált, hogy milyen jó a viszonya a fiával és a volt feleségével is. A furcsa inkább az volt, hogy nem tudtam, mit kezdjek egy kamasz fiúval, akit babusgatni már nem lehet. Mivel azonban normális, szeretetteli családban nőtt fel, ahol senki nem fél kimutatni a szeretetét, nem volt nehéz dolgom. Az egyik legszebb élményem, amikor Péter fia először mellém feküdt a kanapéra, ahol olvastam, és ő is olvasni kezdett. Ma már egészen más a viszonyunk, megölelgetjük egymást. Az esküvőn ő volt az egyik tanúnk, és az anyukája is ott volt – az új családjával. Ez erősített meg abban, hogy jól választottam párt magamnak. A kapcsolatunk szerintem azért működik, mert egyformán tudunk szeretni. De ez nem elég. Egy kapcsolatért tenni kell. Amióta összeházasodtunk, rájöttem: számomra igenis sokat jelent az a papír. Azóta úgy érzem, még nagyobb a felelősségem. Jól akarom csinálni ezt a házasságot, és ezért tenni kell. Nem is keveset.”

Kell nekünk az elvált férfi?

 

Minden a volt feleségen múlik

Akármilyen furcsán hangzik, a volt feleség fontos tényezője egy új kapcsolatnak. Ha nem is a személye, de a korábbi házasok viszonya meghatározó lehet. „Az érzelmi színpadon az elvált csak egy jogi státusz – emlékeztet C. Molnár Emma. – Azt kell megnézni, hogy a történet szereplői milyen érzelmi viszonyban vannak egymással. Az egyik variáció egy ellenséges exfeleség, aki bár jogilag elvált, továbbra is bünteti a volt férjét, akár a gyerekeket is felhasználva. Az ilyen helyzetektől tartsuk távol magunkat, ne avatkozzunk közbe. Ne féljünk, a volt feleség nem azért üldözi, mert vissza szeretné szerezni a férfit, hanem büntetni akarja. Jobb esetben viszont férfi és nő között testvéri, szolidáris viszony marad.
Törődnek egymással, fontosak egymásnak, örülnek, ha a másiknak új kapcsolata van. Nem kell félnünk egy ilyen feleségtől sem: el kell fogadnunk, hogy a kapcsolatuknak megmaradt az érzelmi tartalma. Egy örökbefogadott testvéri viszony alakulhat ki, hiszen a kapcsolatból csak az erotika ment ki, a megbecsülés megmaradt. Szerencsére azt látom magam körül, ez utóbbi a gyakoribb.”

Zsófi és Áron között 22 év a korkülönbség, mégsem ez volt a legfőbb problémájuk. „A múltat nem lehet kiradírozni valakinek az életéből. Volt olyan időszak, amikor mégis örültem volna, ha ezt megtehetem – emlékszik vissza Zsófi. – Áron nős volt, amikor megismerkedtünk, harmadikként léptem be a képbe. A feleségével 15 évig éltek együtt, közös gyerekük nem született. Amikor bejelentette, hogy válni akar, nagyon örültem. Nem gondoltam, hogy a kapcsolatunk legnehezebb időszaka jön. A volt feleség két éven át tartotta sakkban Áront zsarolásokkal, fenyegetésekkel, különféle rémhírekkel. Sokszor sikerült teljesen elbizonytalanítania: nemegyszer el is költözött tőlem, hogy elszámoljon a lelkiismeretével, és átgondolja az életét. Féltem, hogy nem tudja lezárni a házasságát, hogy a lelki tusája olyan hosszú ideig fog tartani, hogy nem bírom kivárni. Igyekeztem a háttérben maradni. Hagytam, hogy ők oldják meg. Szép lassan Áron is rájött, mire megy ki a játék, és a volt felesége is belátta, a terror nem vezet sehová. Azóta született egy kisfiunk, és az ex is talált magának párt. Mivel Áron nem szeret haragban lenni senkivel, fontos volt, hogy rendezzék a viszonyukat. Időnként beszélnek egymással telefonon, de ezt csak Áron elszólásaiból tudom, konkrétan soha nem mondja. Nincs ezzel baj, értem a mögöttes szándékot, azt hiszi, engem bántana ezzel. Áron viszont a rossz tapasztalatai miatt hosszú ideig betegesen kerülte velem is a konfliktushelyzeteket, mert azt hitte, nálam is átcsap majd egy-egy szóváltás konkrét hisztériába. Ha valami ellen kifogást emeltem, a második mondatnál elmenekült. Én ettől megőrültem. Szerintem a problémát még melegében kell megbeszélni. Idővel enyhült a helyzet, de nekem is be kellett látnom, hogy ő már nem fog megváltozni. Közben arra is rájöttem, hogy Áron konfliktuskerülése családi örökség. A szülei is úgy tartják: veszekedni csak halkan szabad, hogy a gyerek meg ne hallja. Az életében megfordult nők csak tovább mélyítették benne ezt az érzést.”

Kell nekünk az elvált férfi?

Amikor a velünk szemben álló férfi mesélni kezd a gyerekeiről, azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy képesek lennénk-e beilleszkedni egy sokszereplős patchwork családba. Az biztos, hogy egyszerűbb az élet, ha exfeleség és gyerek nélküli férfiban gondolkodunk, viszont felfoghatjuk úgy is: szegényebbek leszünk a „boldog nagycsalád” élményével, ha nem adunk esélyt egy ilyen kapcsolatnak.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top