Reptéri lányszöktetés magyar módra

„Évek óta jártam kezelésekre egy thai masszázsszalonba, de kihagytam pár hónapot, és amikor visszatértem, láttam, hogy új masszőrlány érkezett. Nagyon megtetszett nekem – kezdi történetét a 39 éves Lali, akit azután kerestünk meg, hogy nem mindennapi love storyjának híre a Nők Lapja Caféig eljutott. – Ettől kezdve rendszeresen, heti kétszer is bejelentkeztem hozzá tradicionális thai masszázsra vagy talpmasszázsra. Rayrai nagyon visszahúzódó és félénk volt, éreztem, hogy bizalmatlan. Nem csoda, ezek a masszőrlányok napi két-három vacsorameghívást is kapnak az oda járó vendégektől, ezért már zsigerből udvariasan elutasítóak. Így hát egyáltalán nem volt egyszerű, hogy egyik hétről a másikra telefonszámot vagy e-mail címet kapjak. Egy hónappal később, áprilisban éreztem úgy, hogy talán elérkezett az első vacsorameghívás ideje, ami sikeresen össze is jött, innentől kezdve pedig felgyorsultak az események, egyre többet találkoztunk. Egy este éppen főzőcskéztem és őt vártam, amikor egy sms érkezett egy ismeretlen külföldi számról, amiben a következő állt: »Haza kell mennem, mert a főnököm megtudta, hogy együtt aludtam veled. Útban vagyunk a reptérre.« Kétségbeestem.”

Versenyfutás az idővel

Rayrai aznap délután két óra felé fejezte be a munkáját, amikor főnöke váratlanul magához hívta, és azt mondta, pakoljon. „Először nem értettem, mi történik – meséli a fiatal lány –, de amikor a főnököm a SIM kártyámat kérte, nagyon megijedtem, éreztem, hogy valami baj van, és tudtam, valahogy értesítenem kell Lalit. Kiderült, hogy a főnökeim tudtak az aznap esti vacsoránkról, és mivel számunkra vendéggel semmiféle kapcsolat nem engedélyezett, eldöntötték, hogy hazaküldenek. Azt mondták, pakoljam össze a ruháimat, mert indulunk a reptérre. A rémülettől gondolkodni sem bírtam. Úton a reptérre, a kocsiban ülve találtam meg a thai SIM kártyámat a tárcámban, és arról gyorsan el tudtam még küldeni neki a titkos búcsúüzenetet.”

„Amikor megkaptam az sms-t, sokként ért a hír – folytatja Lali –, és azonnal válaszoltam: Nem! Erről szó sem lehet! A kocsim aznap épp szervizben volt, így a közelben lakó barátomtól kértem el az autóját, és mint egy őrült vezettem a reptérre, ahol három kört futottam, mire megtaláltam Rayrait, aki akkor már a becsekkolásra várt. Észrevettem, hogy a főnökei is ott vannak, várták, hogy biztosan átjusson az útlevél-ellenőrzésen. Gondolkodás nélkül keresztültörtem az összes ellenőrző kapun, és amikor Rayrai elé értem, megcsókoltam, és megkérdeztem, hogy akar-e velem élni?  Ő erre a nyakamba ugrott.”

Szabadság, szerelem

A két tulaj – akik végignézték a mentőakciót – persze kérdőre vonta Lalit, ám ő érvekkel próbálta meggyőzni őket, hogy jobb, ha békén hagyják a lányt. Az ő logikájuk szerint a masszőrlányok afféle munkaeszközök, akikkel szabadon rendelkezhetnek, többek között jogellenesen íratták alá Rayraijal a munkaviszonya megszüntetését. Az érvek hatására a lányt ugyan elengedték, aminek mindketten nagyon örültek, de ezzel még nem nyugodhattak meg, hiszen legális megoldás kellett Rayrai itt tartására.
Lali egy magánbiztonsági cégnél dolgozik, és amikor hazaértek a reptérről, rögtönzött telefonkonferenciát tartott a főnökeivel a váratlan helyzetről. „Mindenki inkább lebeszélni próbált erről az egész mizériáról, először barátilag javasolták, hogy vigyem vissza a repülőtérre, de mivel látták, hogy mennyire szerelmes vagyok, végül segítettek és támogattak” – meséli.

A férfi még aznap este újra találkozott a lány „munkáltatóival”, és végül sikerült őket meggyőzni. „Ésszerű érvekkel kellett hatni rájuk. Elmondtam, hogy három út áll előttünk: az egyik, hogy örök barátok leszünk, de ennek kicsi az esélye; a másik, hogy háborúzunk egymással, és amit ki lehet találni egymás bosszantására, azt én kitalálom; az utolsó lehetőség pedig az, hogy konszenzusra jutunk és békén hagyjuk egymást. Ennek feltétele, hogy adnak nekünk három napot, hogy elmehessek a tartózkodási engedély megváltoztatását elintézni. Végül beleegyeztek. A kölcsönös tiszteletben tartás a mai napig működik. Érdekes, hogy fel sem merült bennük, hogy ez szerelem, azt gondolták, hogy én pénzelem Rayrait, aki masszőr-magánvállalkozást működtet majd, vagy hogy el akarjuk csábítani tőlük a többi masszőrlányt, és nyitni akarunk egy konkurens szalont…”

Az utolsó akadály

Ezeket a lányokat rendszerint ügynökségeken keresztül hívják Magyarországra dolgozni, elintézik nekik a tartózkodási engedélyt, utazást és szállást, amiért a lányok nagyobb összeget fizetnek cserébe.
Amióta Rayrai nem dolgozik a régi helyén, a többi lánynak megtiltották, hogy kapcsolatba lépjenek vele.

Miután minden jóra fordult, a fiatalok nagy vágya és a következő lépés a közös életükhöz a házasságkötés volt. Rengeteg papírt kellett beszerezniük; az újabb bürokratikus útvesztőből szintén nem volt könnyű kikeveredni. „Hiába szereztük be az összes okmányt, azokat csak hat hónapig lehetett felhasználni, amit mi nem tudtunk, így az egyik már elavult, mire az utolsót beszereztük, aztán meg hol a bélyegző, hol a nevek, hol a dátumok nem feleltek meg az ügyintézőknek. Rayrai szülőfalujában több árvíz is pusztított, így alig tudtuk előkeríteni a hiányzó dokumentumokat” – mesélte Lali, miközben magához ölelte kedvesét.

Nem csak 15 perc hírnév

Végül ezt is megoldották, megjárták még az illetékes minisztériumot is, de a a történet nem is végződhetett volna szebben: a velencei gondolában véghezvitt lánykérés után tavaly szeptemberben itthon, decemberben pedig a lány thaiföldi szülőfalujában, mosolygós és népes családja körében is egybekeltek.

A reptéri mentőakció közben elhíresült. „Egy thai étteremben vacsoráztunk, és egyszer csak egy ismeretlen thai lány érkezett a párjával a mellettünk lévő asztalhoz, aki Rayraijal beszélgetésbe elegyedett. Pár perccel később azt látom, hogy a lány úgy örül a kedvesemnek, mint aki Elvis Presley-t látja.” Kiderült, hogy a Magyarországon élő thai lányok már mind ismerik a történetüket, futótűzként terjedt el közöttük. Rayrait és „nagy fehér megmentőjét” azóta is nagy tisztelet övezi körükben.

A kérdésre, hogy mi az, ami megfogta őket a másikban, Rayrai azt válaszolja, hogy egyszerűen csak azt érezte: végre eljött a nagybetűs Igazi. Lali azt mondja, hogy amikor második alkalommal megpillantotta Rayrait, épp egy sötét sarokban várakozott, Rayrai pedig a szikrázó, első márciusi napfény felől érkezett, így csak a körvonalait látta. „Egy álomszerű, angyali kép volt ez, ekkor döntöttem el, hogy ő lesz a gyermekeim anyja. Egy pillanatra el is képzeltem, sőt gondolataimban és álmomban is láttam már őt nagy pocakkal. Remélem, hogy hamarosan ébren is láthatom így!”