Összekapom a kis pereputtyot a bölcsiből, oviból. Mindenhol prüszkölő gyerekeket látok, de lehet, hogy már csak én vagyok kihegyezve erre és ezért látom ilyen drasztikusan. Vajon a gyerekek már megkapták a vírust és most lappang bennük vagy még egészségesek? -fordul meg ilyenkor a fejemben. Majd kiderül-gondolom magamban.
A gyerekek hazafelé jókedvűen kacarásznak, néha civakodnak egyet, de öröm rájuk nézni. És egyszer csak a lányom tüsszent egyet és ezzel lepereg a szemem előtt az elkövetkezendő pár nap forgatókönyve. Alvásról ne is álmodjak, a munkahelyemről is el kell kéredzkednem, el kell rohannom a dokihoz, és fel kell vennem a harcot a vírussal. Na ezt nevezem energiazabáló feladatnak! Mennyivel egyszerűbb lenne ezt az egészet megelőzni! De nem lehetek mindenhol és mindig ott, és nem félthetem őket ennyire.
Megérkezünk haza. Végigfogdosták a korlátokat, megsimogattak egy kutyát. Futás kezet mosni!-rikkantom el magam. A gyerekek, mintha kis angyalok lennének, szó nélkül repülnek a fürdőszoba felé. Szeretik a kézmosást. Szeretik egyedül kinyomni a folyékony szappant, és szeretik a kezüket mosni. Pici koruk óta tudják, hogy ez fontos, mert megtanulták tőlünk, az ovó nénitől, a gondozó nénitől. Kézmosás után boldogan tolják az orrom alá kicsi kezüket. Nézd anya, szagold meg!-csilingel a hangjuk és látom az arcukon, hogy az új, finom illatú Baba szappan micsoda boldogságot tud nekik szerezni. Ezek a pici kis ember palánták ösztönösen tudják, hogy mi a jó nekik és számomra a legnagyobb boldogság, ha ők egészségesek.
