Egy friss hír szerint 12 év után veszi el feleségül barátnőjét Enrique Iglesias. De csak 40 évesen szeretne apuka lenni, így „örök” menyasszonyának még két évet így is várnia kell, hogy gyermekkel ajándékozza meg. Na jó, Hollywoodban minden pletykát el kell osztani kettővel, de mégis hol a határ? Meddig tart ki a szerelem? Mi nők, hány évet várnánk az esküvőre, és ami még fontosabb: meddig lennénk képesek várni arra, hogy párunk megérjen az apaságra? Egy szerkesztőségi értekezlet alatt hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy ezekről a kérdésekről vitázunk. Mi így gondoljuk, és ti?
„Akár egy életen át is várnék a házasságra, ha tudom, hogy egyébként elkötelezte magát mellettem! Gyerekre azonban nem várnék sokat, mert ha még mindig, még mindig… nem akar gyereket, akkor az első pontot nem látom teljesültnek…”
Reni, a Nők Lapja Café vendégszerkesztője
„Hiszek abban, hogy két ember papír nélkül is lehet boldog, mivel erre több példát is láttam a környezetemben. Én viszont mindig is tudtam, hogy egyszer majd férjhez akarok menni, de soha nem éreztem egyik kapcsolatomban sem azt, hogy most azonnal álljunk oltár elé. Két éve vagyok együtt a párommal, akihez viszont szívem szerint már tegnap hozzámentem volna. Nem szeretnénk sokáig várni, szerintem két-három év ideális az eljegyzéshez. Utána viszont maximum két éven belül jó lenne oltár elé állni. Azt gondolom, ha két ember igazán szereti egymást, akkor mind a ketten akarják a gyereket. Ha az egyik félnél nem indul be ez az ösztön, akkor ott valami baj lehet. A saját boldogságát senki nem áldozhatja fel másért. A gyerek pedig jön, ha jönnie kell.”
Adri, újságíró
„Abban az esetben, ha éppen nem az esküvőmre készülnék: számomra nem a legfontosabb a papír, szóval ha a párom nem kérte volna meg a kezem, és mondjuk nem is szeretett volna megházasodni, akkor sem hagytam volna el őt. Úgy gondolom, hogy idővel úgyis sikerült volna meggyőznöm… mondjuk a közös gyerek előtt. Nekem ugyanis nagyon fontos a gyermekvállalás, amit már a legelején tisztáztam a párommal. Nem tudnék közös életet tervezni egy olyan emberrel, aki nem szeretne gyereket.”
Anita, a Nők Lapja Café vendégszerkesztője
„A nők azon kisebbségéhez tartozom, aki nem szeretne férjhez menni, soha nem vágytam erre, és bevallom, nem is nagyon hiszek a házasság intézményében. A gyermekvállalásról pedig azt gondolom, ha az egyik fél nem akarja, úgy már nem kerek a történet. Nem szabad erőltetni. Ezzel elveszik a varázs. Bár nincs gyerekem, a gyerekvállalásra mindig úgy gondolok, mint egy varázslatos, meglepetésszerű dologra, amikor a baba bummmm, egyszer csak úgy gondolja, hogy meg akar érkezni…”
Judit, szerkesztő
„Az esküvőre két éve várok, ennyi ideje kérte meg a kezemet a barátom. Először azt hittem, hogy egy-két éven belül összeházasodunk, de már látom, hogy nem lesz ebből semmi. Ő azt gondolja, hogy majd egyszer beszaladunk egy házasságkötőhöz, aztán küldünk mindenkinek e-mailt, én viszont úgy vagyok vele, hogy azért illene egyszer összeereszteni legalább a szűkebb rokonságot és baráti kört. Bár idegesít a helyzet, várnék akár 90 éves koromig is az esküvőre, ha egyébként rendben van a kapcsolatunk.”
Nóra, szerkesztő
„Minden attól függ, hogy ki a pasi. Az a baj, hogy ha az igazi, »nekem rendelt« társról van szó, szerintem bármeddig várnék, pontosabban elfogadnám, ha nem akar akár gyereket, akár házasodni. Nehéz elhinni, hogy fontosabb legyen maga a házasság ténye vagy a gyermek megszületése, mint az, hogy kivel köttetik, kitől születik. Bár utóbbit megértem azoknál, akikben nagyon erős anyai ösztön munkál – én sosem voltam ilyen, ezért azt hiszem, le tudnék mondani róla egy szeretetteljes párkapcsolatért cserébe (persze lehet, hogy később megbánnám). Az viszont felháborít, amikor egy férfi nem hajlandó gyereket vállalni, viszont el sem engedi a párját, aki viszont nagyon szeretne: így tulajdonképpen gyermektelenségre ítéli őt. Ebben az esetben azt gondolom, jobb másik embert keresni…”
Zita, szerkesztő
„A házasságra bármennyit várnék, mert nem érdekel a papír. A férfi szerelmére azonban már nem. Igazából nálam a második kérdés fordított, mert én nem szeretnék gyermeket vállalni. Ezt általában a kapcsolatom elején mindig tisztázom. Én így vagyok kódolva, és ez nem fog változni.”
Enikő, szerkesztő
