„A most két és fél éves lányom olyan kultúrában nő fel, ahol a nemi sztereotípiák, melyeket a rózsaszín testesít meg, az élete minden szakaszát megfertőzik. Mint sok más lányos anya, én is elutasítóan tekintettem erre a lányos marketingre” – írja egy brit lapban megjelent cikkében Becky Howard újságíró.
„Ahogy a lányom cseperedett, a hirdetések, a tévéműsorok a rózsaszín, hercegnős történetekkel megtették a hatásukat: mostanra teljesen rákattant a rózsaszínre.” Az anyuka azonban elhatározta: nem engedi, hogy a rózsaszínkultusz elhatalmasodjon a lánya életén.
„Hogy miért fontos ez, mi bajt okozhat a rózsaszín? Ami azt illeti, elég sokat” – véli Becky. Dr. Laura Nelson, a nemi sztereotípiák szakértője a férfiak és nők közötti viselkedésbeli különbségeket kutatva arra jutott, hogy nincs bizonyíték az eredendő, természetes különbségek létezésére, sokkal inkább a társadalmi nyomás és a nevelés során elsajátított nemi sztereotípiák formálják a viselkedést. A nemek közti kondicionálás nagyon fiatal korban kezdődik, a kislányokat születésüktől fogva arra nevelik, hogy legyenek lányosak, és a „rózsaszín dolgok” érdekeljék őket.
„Aggódom, hogy a rózsaszín üzenet befolyásolja a lányomat. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy az ékszerek, a ruhák és a vásárlás kellene, hogy érdekelje, ha egyébként nem ezek iránt érdeklődik” – fogalmazott.
Becky épp ezért elkezdte eldugni a lánya elől a rózsaszín játékokat és használati tárgyakat. A rózsaszín evőeszközeit például színesre cserélte, és a ruhatárából is igyekszik kiirtani a rózsaszínt. „Lehet, hogy mindez nevetségesnek tűnik, de azt akarom, hogy maga döntse el, hogy mit szeret, és azzá váljon, aki lenni akar.”
