Ellopták a lányom! És lehet, hogy a tiéd is…

Mint sok más anyuka, én is rendszeresen töltök fel fotókat a Facebookra a gyerekeimről. A rokonok, barátok távol laknak, és örülnek, ha legalább így látnak minket. Bevallom, én is örömmel nézegetem mások gyerekeinek fotóit. Jó látni, merre járnak, mit csinálnak, mennyit nőttek, mióta nem láttam őket.
Nem is sejtettem, hogy valami baj lehet ebből. Természetesen a gyerekeimnek nincs saját Facebook-profiljuk. 13 éves kor alatt hivatalosan nem is lehetne, bár tudom, sok ismerősöm nem tartja fontosnak betartani ezt a szabályt. A gyerekek azt látják, hogy mi, felnőttek is a Facebookon tájékozódunk, a hírekről, a filmekről még az időjárásról is. Nem csoda, hogy ők is szeretnének minél hamarabb belépni ebbe a virtuális világba. Sok szülő pedig azt mondja, miért ne, és azzal hitegetik magukat, hogy ellenőrzés alatt tartanak mindent, hiszen látják, mit rak fel a gyerek, mit ír ki magáról. Biztonságban érzik magukat. Ahogyan én is nyugodt voltam. Hiszen csak pár képről van szó. Mi baj lehet ebből?
Pár hete azonban kaptam egy számomra ismeretlen fiatal lánytól egy levelet, amiben azt írta, vigyázzak jobban a lányaimra, nem kellene őket felraknom a Facebookra. Megdöbbentem és fel is háborodtam ezen a levélen. Nem értettem, miért oktat ki. Persze, vannak fenn a lányaimról fotók, de ahogy körülnézek minden második ismerősöm felrak hasonlókat a gyerekeiről. Itt jártunk, azt ettük, amott nevetünk. Ártatlan, kedves fotók. Nincs bennük semmi bántó vagy kihívó.

Megdöbbentő felismerés

Eszembe se jutott, hogy a levélíró talán másra utal. Ez a húgom ötlete volt, aki azonnal begépelte a gyerekek nevét a Facebook keresőjébe, és legnagyobb döbbenetünkre feljött egy találat: a 11 éves lányom profilja, majd kis keresés után a 9 évesét is megtaláltuk.
Én is megpróbáltam rákeresni – de egyiket se láttam. Az apja sem. A profil létrehozója ugyanis előttünk gondosan letiltotta ezek létezését. Nem láthatjuk, hogy ott van, azt se sejthettük ezért, hogy létezik. Nem is friss. Több mint egyéves – telis-tele olyan fotókkal, amiket én csináltam és én töltöttem fel a lányomról.

Ahogy elnézem, mindkét lányomnak döbbenetesen nagy virtuális élete van. Van pár száz ismerősük, akikről fogalmunk sincsen, hogy kicsodák, és természetesen a lányoknak sem ismerősei. Többségük hasonló korú fiatal lány, de van pár ijesztő alak is: idősebb férfiak, furcsa fotókkal. Van, akinek a profilképe nem más, mint a szőrös mellkasa. Ezek közül jó páran lájkolták a lányaim ellopott fotóit is, néhányan kommentelték is, milyen szépek.

Ijesztő valóság

Ahogy nézegettem az oldalt, egyre több gyomorforgató részlet került elő. Az én 11 éves lányomnak barátja is van a neten, egy idősebb pasas, aki álarcot visel az arca előtt. Mindketten tagjai a „Tini Szex” csoportnak és a „Felnőtt játékok gyerekeknek” csoportnak is.
Mivel én magam nem tudtam jelenteni a lányom profilját a Facebook ügyintézőinek, hiszen nem látom, facebookos ismerőseim segítségét kértem. Arra kértem őket, jelentsék minél többen, hogy mihamarabb lekerüljön. Pillanatok alatt tucatnyian segítettek, sokan annyira megijedtek, hogy azonnal levették a gyerekeik fotóit. Többen felhívást intéztek saját ismerőseikhez, segítsenek nekik, és nézzék meg, megtalálják-e a gyerekeiket a Facebookon.
Azt hiszem, ez a legnehezebb rész – hiszen normális ember nem keres rá más gyerekére, van-e van Facebook-profilja. És még ha van is, miért lenne az gyanús? Lehet, hogy megengedték neki. És ha a szülő le van tiltva (mint ahogyan mi is le voltunk), akkor akár évek is eltelhetnek, míg kiderül, hogy a gyerek személyiségével valaki visszaél.
Hogy ez miért jó valakinek? Több oka is lehet. Volt, aki azzal nyugtatott minket, biztosan egy cég csinált hamis profilt a lányaim nevében, hogy minél több lájkot generáljon magának – bár kérdés, miért kellene egy cégnek egy 9 éves kislány oldala, ráadásul igazi névvel, fotókkal, 3-4 havonta frissítve.

Ki a felelős?

A legtöbben (akárcsak mi) arra tippeltek, hogy pedofilok használják a lányaim identitását, hogy más kislányok bizalmába férkőzhessenek az ő nevükben. Igazi nevet és fotót pedig azért használnak, hogy minél valószerűbb legyen a profil.
Eszerint a lányaim csalik, nem célpontok.
Ez meg kellene, hogy nyugtasson. De valahogy nem jobb. Mert bár eltelt 24 óra és többtucatnyi bejelentést írtak az ismerőseim, a profilok még mindig ott vannak. És azok a képek, amelyek kikerültek így a virtuális térbe, soha többé nem lesznek csak az enyémek. Nem tudom ellenőrizni, mi történik velük, hogy nem hoznak-e létre velük egy hét múlva egy újabb profilt, egy másik néven.
Ráadásul nem tudom, ki a felelős mindezért. Nagy az esély rá, hogy egy ismerősöm. Valaki, akivel örömmel osztottam meg a képeimet, és akinek a képeket nézve egészen más járt a fejében, mint nekem.
Aggódom a többi kislány miatt is, akik a lányaim virtuális ismerősei. Nézegetem őket, és nem tudom eldönteni, melyik az igazi, és melyik alatt rejtőzik valaki más. Vajon másnak gyanús lenne, ha az én lányaim profilját nézegetné? Hiszen egy létező magyar iskolába járnak (ahol soha nem voltak még), meg van jelölve, hogy melyik kép hol készült (bár nem helyesen) és az általuk kedvelt oldalak nagy része átlagos tinilányos. Látszólag ártatlan.
Csak én tudom, hogy hamis az egész.
És bár vannak, akik azzal nyugtatnak, hogy felesleges aggódnom, mert semmi baj nem történt velük, azért biztos vagyok abban, hogy több ez, mint ártatlan tréfa. Túl sok energiát fektetett bele valaki, ahhoz, hogy ne használja, hiszen gondosan eltitkolta előlünk, pár havonta frissítette, és szerzett rá egy csomó ismerőst is. Lehet, hogy jogilag még semmi ártalom nem érte a gyerekeimet – de ki tudja garantálni, hogy nem is fogja? Vajon az illető, aki létrehozta ezt a profilt, tett valami gonoszat, vagy csak készül rá? Vajon beszélgetett a lányaim álarca alatt egy másik kislánnyal?  Miről? Miért? Nem szeretem a gondolatot sem elképzelni, mi járhat az illető fejében. Még kevésbé, hogy ebben a fejben mi is benne vagyunk. Nem tudod, hogy ezek után mit tegyél? Segítünk!