Süteménycsodák sülnek a sütőben, fenséges falatok a tűzhelyen, miközben megy a sürgés-forgás a lakásban, hogy minden makulátlan legyen. És mindezt persze címlapképes külsővel, mintha a feleség épp a fodrász kezei közül ugrott volna ki. Na és persze az ágyban is csodaszép és odaadó nőként fogadja férjét a tökéletes feleség prototípusa. A Stepfordi feleségek című amerikai film kicsit karikírozva, de mégis élethűen mutatja az ideálképet: milyen is a klasszikus álomcsaládanya.
Nem mondhatjuk, hogy tétlenül és haszontalanul tölti a mindennapokat, de a társadalom aktív tagjának mégsem tekinthető, legalábbis gazdasági értelemben nem.
Biológusként igen, anyaként nem kell?
Naderi Szima, ha nem is ilyen, de mégis “klasszikus” anyaként képzelte a gyermekvállalás utáni időket. Biológus, humánetológiai doktori címmel, marketingmenedzseri végzettséggel hét éven keresztül dolgozott a gyógyszeriparban.
Törzskönyvező lett, majd a cégen belül marketinggel foglalkozott. A szakmai sikerek mellett viszont mindig is úgy gondolta, gyereket szeretne, méghozzá kettőt, akikkel szeretne egy ideig otthon maradni.
Végül 35 éves volt, mire kislányuk végre megszületett, így Mitrával maradt. Alig tért volna vissza dolgozni, jött a jó hír: útban van a második baba. Szófiával is három évet maradt otthon, így azután már két kislánnyal vágott neki újra a munkakeresésnek, immár 42 évesen. A régi helyén már nem tudtak neki munkát adni, másutt kezdett, orvoslátogatóként.
„Egy hónapja barátkoztam az egészen új munkakörrel, cégkultúrával, lelkesen vetettem bele magam. És jött a hideg zuhany: a férjem elhagyott egy másik nő miatt. Az egész addigi életem romba dőlt. Ott maradtam két gyerekkel, nagyjából az idegösszeomlás szélén. Nem bírtam felfogni, hogy vége mindannak, amit felépítettünk. Miközben a túlélésért küzdöttem, folyamatos megszorítások voltak a gyógyszeriparban, hét hónap után nem tudtak megtartani” – emlékszik Szima, aki akkor még nem is sejtette, hogy a a következő másfél évben micsoda kálváriát jár be, hogy újra munkát találjon.
Gyerek és lelki válság sok együtt
„Másfél hónap múlva ugyan jött egy új lehetőség, de a cég nem indult be, a magánéleti gondjaimat sem igazán nézték jó szemmel, a próbaidő után elküldtek. Teljesen magamba fordultam, a lányok gyakorlatilag nemcsak az apjukat, de az anyjukat is elvesztették…. És innentől a következő egy évben interjúról interjúra jártam, de hiába a sok papír, a referenciák garmadája, az hogy hét évet kihagytam, behozhatatlan hátrányt jelentett. Ott álltam teljesen kétségbeesve, rá kellett ébrednem, hogy nyilvánvalóan nem vagyok ideális alkalmazott.
Gondolkodtam saját vállalkozáson, ötletem is volt, de se tőkém, se a szükséges tudásom nem volt meg hozzá. Egy volt kolléganőm akkor már hét éve egy alapítványt vezetett. Neki kellett a segítség, én pedig arra gondoltam, új dolgokat tanulhatok tőle. Internetes újságírást, online marketinget, rendezvényszervezést… Ma már négy órában neki dolgozom, és látom, hogy ha az ember mer váltani, igenis lehet kreatív, rugalmas megoldásokat találni” – mondja Szima.
Az ő története sok-sok nehézséget megmutat, a váltás és a változtatni tudás képességét, ami alapvető ahhoz, hogy egy kismama boldogulni tudjon. „Egy évig vívódtam, aztán alább adtam az igényeimet és rájöttem: van élet a gyógyszeriparon kívül is.” Persze van, aki rosszabb mutatókkal indul…
Pénz helyett ötlet
Pap-Szekeres Anita a Bács-Kiskun Megyei Kórház ápolási igazgatója, nemcsak háromgyermekes anyaként, de munkaadóként is átérzi és látja a gyermekvállalás nehézségeit. Ezerhétszáz munkavállalója közül sokan nevelnek gyereket, ráadásul az egészségügyben meglehetősen magas a válások aránya. Anita azonban mindent megtesz azért, hogy legalább itt, Kecskeméten kevesebb fejtörést okozzon nekik az élet.
“A dolgozóink túlnyomó többsége nő, jelentős részük családanya, és bizony komoly kihívás nekik a munka, a képzés és a család adta feladatok összehangolása. A több műszakos beosztás nálunk különösen nehézzé teszi ezt. Már a gyes idején próbáljuk “visszafoglalkoztatni” őket, hogy lehetőség szerint ne nagyon essenek ki a munkából, ez ugyanis az egyik tényező, ami leginkább nehezíti a munkavállalást.
A kötelező képzést igyekszünk helyben megoldani, hogy ne kelljen sokat utazniuk, ráadásul így pénzt is megtakarítunk – mondja a vezető. – Ami nekünk is fejtörést okozott, az a műszak kérdése. Kisgyerekkel ugyanis többnyire egy beosztást tudtak dolgozóink vállalni, ami nehezen megoldható. Mi viszont kitaláltuk, hogy tanulók foglalkoztatásával szervezzük meg a munkát. Ez a hallgatóknak is jó, hiszen gyakorlatot és némi fizetést is kapnak, és persze az anyukáknak is” – osztja meg saját példájukat az ápolási vezető, aki most egy amerikai mintájú gyermekmegőrző kialakításán gondolkozik.
A magyar nők példátlan mellékszerepben
Az Európai Regionális Szervezet, a közép-kelet európai országok együttműködése is keresi a választ, milyen eszközökkel növelhető a nők közéleti, gazdasági szerepvállalása, hogyan egyeztethető össze a munka, a közélet és a család területe. Ékes Ilona országgyűlési képviselő, ERGO elnök szerint komoly gond a “férfitúlsúly” a döntéshozásban.
“Mivel a férfiak dominálta politikai életből kimarad a női látásmód, így a közéleti beszédstílus néha elmegy a durvaság felé. Az erőszakos kvótásítás nem megoldás, a nőknek önként kellene feladatokat vállalniuk, és a férfiakkal harmóniában kell meghozniuk a döntéseket. A férfiaknak ugyanakkor jobban ki kell venniük a részüket a családi tennivalókból: csak így állhat fel az egyensúly karrier és család között” – mondja a képviselő.
Témánkat folytatjuk: legközelebb tipikus problémákat és lehetséges megoldásokat mutatunk.
