Egy biztos: az alábbi kapcsolatokat garantáltan nem az együtt eltöltött idő mennyisége tartja egyben, mert annak igencsak híján vannak. Ám a hivatás, a karrier valahogy akkor sem darálja be őket és a családi békét, amikor szinte minden szabad percüket ellopja. A nagy drámák helyett inkább a humorra és a rugalmasságra szavaznak, mert bár senki sem örül, hogy sokszor csak a fényképét nézhetik a szerettei, a jó kommunikáció a legtöbb helyzetre gyógyír. Mondani persze könnyű – ők azonban csinálni is tudják. (Félreértés persze ne essék: áldozatok nélkül semmi sem működik, és néhány könnycsepp is kicsurran olykor, de a mérleg végül mindig pozitív. Mert más nem is lehetne.)
Csonka Ágnes műfordító és Vincze Gábor Péter színész: Szilveszter, kis késéssel
Reggel 6:55. Csörög a Vincze–Csonka család ébresztőre állított mobilja. Az édesapa, Péter gyengéden ébresztgetni kezdi három gyerekét, míg Ágnes kikészíti a reggelit az előző este megterített asztalra. A nagyfiú, Bence, a legutolsó pillanatban pattan ki az ágyból, a két lány, Rozi és Janka pedig álmodozva készülődnek, majd a reggeli rohamot követően a szülők kettesben isszák meg a kávéjukat. A próbaidőszakban Vincze Gábor Péter a Győri Nemzeti Színház felé veszi az irányt, gyakran a kollégáit is elszállítja a közös próbára. Előfordult már, hogy Tatabányáról kellett visszafordulnia egy Budapesten felejtett színésznőért. A színművész mostanság a Sakk című musicalben alakítja a minden hájjal megkent Walter figuráját. Ám messze a családjára a legbüszkébb: tizenhét év után is fülig szerelmes a feleségébe, akivel sorsszerűnek tartja pécsi találkozásukat.
Csonka Ágnes keresett műfordító, és számos hollywoodi film magyar szövegét is neki köszönhetjük. Emellett szabadúszóként cikkeket ír külföldi gazdasági lapoknak és művészeti magazinoknak. A szabadságnak viszont ára van: ha torlódnak a munkák, sokszor este is visszaül a számítógép elé, miután a gyerekek elaludtak. „Van, hogy összecsúsznak a határidők: egyszerre kell leadni egy cikket, átnézni egy kiállítás betördelt katalógusát, befejezni egy filmet, és az aktuális könyv leadásának a határideje is közeledik – sorolja Ági. – Igyekszem keveset éjszakázni, de néha nem megy másképp.” A háromgyermekes nő néhány éve tudatosan váltott. Ráadásul az első két baba, Bence és Rozika két szoptatás és alvás között hagyták őt írni, Janka, a legkisebb azonban igazi rosszcsont: felnőtteket megszégyenítő csalafintaságokkal próbálja kijátszani a szüleit.
A család korábban is rengeteg időt töltött a színházban. Bence kétévesen előbb fújta kívülről a Turandot című Puccini-opera olasz szövegét, mint az édesapja. Rozi számára is megszokott ez a közeg: egyszer még egy nyúlfarknyi szinkronszerepet is kapott a kislány. Jankának pedig, amióta látta az Aladdin című mesejátékot, meggyőződése, hogy a színházak minden előadásán füst van. A színművész a premier előtti emberfeletti hajtás időszakában a győri színészházban tölti az éjszakákat, ilyenkor marad a többszöri telefon meg a Skype.
„Jó kicsit elmenni, majd visszajönni.” De Vinczééknél az ünnepek megszervezése is igényel némi kreativitást. „Sokszor előfordul, hogy az ünnepeket is a színházműsorhoz kell igazítani. Járt már nálunk december 3-án a Mikulás, többnapos késéssel a húsvéti nyuszi, sőt Péter külföldi útja miatt szilvesztereztünk már egy héttel később.” „Megesik, hogy karácsony első vagy második napján is van előadás, olyankor a gyerekek csalódottak, hogy nem vagyok itthon, de megbeszéljük, hogy utána mindent bepótolunk” – fűzi hozzá Péter.
Aztán amikor végre együtt vannak, legendaszámba menő összejöveteleket tartanak otthon. Akár 18 felnőtt és gyerek sereglik össze csak a rokonságból, és a szomszédságot is szívesen látják. A szülők ráadásul irigylésre méltóan béketűrők: sem a gyerekeikkel, sem egymással nem veszekednek. „Képtelenek vagyunk haragot tartani. Kiadjuk magukból a bajunkat, de utána rendszerint elnevetjük magunkat. Egyetlen dolgon tudunk veszekedni: a csempén. Az előző lakásokban vérre menő csatákat vívtunk a fali csempék színéről, árnyalatairól, egymás ízlését szapulva. Ha körülnézel, láthatod: alig van belőle valahol.”
Petrov Sarolta jogász és Varga József állatorvos: Kutya, cica, baba
Petrov Saroltának a legszívesebben Nobel-békedíjat adna a férje, Varga József állatorvos – meg a rengeteg gazdi, akinek a doktor mentette/gyógyította meg a kedvencét (sokan vannak, nagyon sokan). Valószínűleg kevesen viselnék el azt az ámokfutásszerű munkamániát, amellyel a férfi naponta köpenyt húz. Hajnali 2 körül fejezi be általában a műtéteket, majd halkan belopózik az állatorvosi rendelő melletti családi házukba, hogy fel ne ébressze féléves kislányukat, Dórát. Reggel 7-kor viszont már csörög a telefon, amelyet Varga doktor persze éjjel vagy hétvégén sem kapcsol ki. „Tudom, hogy számítanak rám.” A mobil pedig kérlelhetetlenül és tapintatlanul visong, éjjel-nappal. Csörgött tavaly szenteste is, sőt a saját esküvői vacsorájukról is hívták gyógyítani.
A csodadokiként számon tartott férfi egyik alapelve, hogy soha nem mond nemet. „Mégis melyik szenvedő állatot küldjem el?” A fiatalasszony pedig nem lázong: elfogadja, hogy hiába dolgozik néhány lépésre tőle a férje, csupán éjszakánként látják egymást. Igaz, József nem árult zsákbamacskát, az ifjú jogásznő pedig pontosan tudta, kivel köti össze az életét. Saci ugyanis kétségbeesett gazdiként ismerte meg az állatorvost, miután a többi szakember már letett a kutyájáról, Dolfiról. A tánctanára javasolta csodafegyverként Varga doktort, aki egy hónapon át naponta gyógyította és kötözte a zsírdaganatban szenvedő ölebet. Sarolta éjszakánként a rendelőben ült, ám ügyet sem vetett József bókjaira. „A kutya meggyógyult. Mit kell tennem ahhoz, hogy találkozzon velem?” – hangzott el a mondat, amelytől végre-valahára felgyorsultak az események. József fél év múlva megkérte választottja kezét.
A legelső családi ebéd is mókásra sikeredett, hiszen az állatorvos evés közben elaludt a lány szüleinél. „Minden élethelyzetben képes aludni, sajnos még vezetés közben is. Éppen ezért telefonon szóval tartom, ha vidékre megy állathoz vagy előadást tartani.” Ez pedig gyakran előfordul, hiszen a húsz éve praktizáló Varga doktort Kecskemétre és Nagyváradra is hívják az állattartók. Saci szerint a kapcsolatuk titka az, hogy mindketten megszállott állatrajongók. Saci szívvel-lélekkel vesz részt az Elveszett Állatok Alapítvány tevékenységében is, amelyet a férje hívott életre.
„Mindketten hiszünk a felelős állattartásban, így rendszeresen tartunk óvodai és iskolai foglalkozásokat, előadásokat. Nagy álmunk, hogy olyan oviscsoportot hozzunk létre, amely napi rendszerességgel látogatja és gondozza a kisállatokat.” Varga József pedig valaki teljesen másról is szövöget álmokat. „Titkos vágyam, hogy Dórika egyszer kistestvért kap. Ahhoz viszont először valahogy vissza kell vennem a tempóból, mert egyrészt meg akarom érni a gyerekeim esküvőjét, másrészt nem szeretnék vasárnapi apuka lenni. Tényleg nem. Hozzáteszem: tisztában vagyok azzal, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok. Megtaláltam Sacit, aki csodálatos asszony. Hiszen elvisel engem.”
Koppány Emese tolmács, terapeuta és Krajzcár József dzsesszzongorista: A szeretet jelentése
Gazdasági vonalon mozog a Krajczár–Koppány család. Az elsőre szikárnak hangzó pénzügyi tanácsadói hivatásukat árnyalja, hogy a családfő a Zeneakadémia elvégzése után dzsesszzongoristaként tevékenykedett, Emese pedig az egyetemet követően angoltolmácsként kezdte pályafutását. A magát élménytolmácsnak és teljesítményterapeutának tartó nő hosszú évek óta a saját főnöke. Maga osztja be a saját és a családja idejét, ami talán a legnehezebb.
Nyelviskolát működtet, tréningeket tart, élményszámba menő angol–magyar tolmácsolásait imádja a hallgatósága. Ébresztő, királylány című, készülő könyvében nőknek ad pénzügyi és életviteli tanácsokat. József öt éve vette feleségül Emesét, aztán kisvártatva elveszítette az édesapját. „A legkomolyabb változás azonban a lányunk, Lili érkezése volt. Akkor fogtam fel a felelősség szó valódi jelentését. Semmi sem mehetett úgy, mint előtte. Ő lett a legfontosabb, ezért abbahagytam az éjszakázó életmódot.”
Ám mivel Emese pályafutása töretlennek bizonyult, Lili másfél éves korában az édesapja ment gyesre. „A legjobb döntést hoztuk. Rengeteget tanultam a kislányomról, a férfitársadalomról, de leginkább saját magamról. Emlékszem, milyen érzés volt férfi létemre odaállni a főnököm elé és bejelenteni a gyest, majd fogadni a vicces megjegyzéseket” – meséli József. Persze az újdonsült édesanya élete is teljesen megváltozott.
„A szülés utáni hónapokban akármilyen fáradt is voltam, már tolmácsoltam, üzleti tréningeket tartottam. Előfordult, hogy a szoptatás kedvéért utaztam haza egy vidéki munkáról. Éjjel megetettem a kislányomat, majd hajnalban mentem is vissza dolgozni.” Emese korábban évente többször utazott a világ minden szegletébe tréninget tartani vagy tolmácsolni, ám Lili érkezése után sem maradoztak el a felkérések.
„Kétéves volt a lányunk, amikor elvállaltam az első hosszabb távolléttel járó konferenciát, Görögországban. Tíz napig voltam úton, és amikor hazatértem, Lili tudomást sem vett rólam. Mintha kést döftek volna a szívembe. Aztán lassan mindannyian hozzászoktunk, hogy anya néha hosszú napokra is elmegy, de aztán mindig visszajön.”
A Krajczár–Kovács család életében az egyik legfájóbb pont, hogy a hosszú távollétek során az édesanya képtelen telefonálni a kislányának. „Amikor először távol voltam és hívtam Lilit, szívszaggató sírásban tört ki, hogy »könyörgök, azonnal gyere haza, anya!«.” Emese azóta inkább elviseli a családja távollétét, de nem telefonál haza külföldről. József szerint egyértelműen a jó kommunikáció a kapcsolatuk titka. „Naná, hogy mi is szoktunk veszekedni. Olyan fajsúlyú dolgokon szólalkozunk össze, hogy hol a papucsom. Korábban duzzogós voltam, mára viszont megtanítottak arra, miként fejezzem ki az érzelmeimet. Órák hosszat tudunk a számunkra fontos dolgokról beszélgetni, például a felelősségről vagy az igazi szeretet jelentéséről. És esténként a tévét sem kapcsoljuk be.”
