Nemessányi Éva (24):
“A plasztikai műtéttel sincs nagy baj”
Attól függően sminkelek, hogy milyen passzban vagyok. Amikor kifestem magam, akkor sem erősen: nem szeretem eltúlozni a dolgokat, jobban kedvelem az egyszerűséget a túlcsicsázás helyett. Ha egy korombeli lány magára pakol egy rakat sminket, akkor egy idő után öregebbnek néz ki festék nélkül, mint sminkkel, mert tönkremegy a bőre. És a túl sok festék alatt nem is látszik az ember igazi valója. Tetoválásom viszont van, három. 18 múltam, amikor úgy volt, hogy külföldre utazom, akkor kerültek a bokámra a húgaim kezdőbetűi, akik nagyon fontosak nekem. A hátamon egy vörösbegy van, a csuklómon pedig egy toll, mindkettő gyerekkori emlékhez köthető, és azt szimbolizálja nekem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell.
Fehér a bőröm, nyáron is tetőtől talpig kenem magam, mert könnyen leégek, bár tetszik, amikor valakinek enyhén napbarnított a bőre. Régebben úsztam, akkor kezdtem el a sport és az edzőm miatt a karomat is szőrteleníteni, de egyébként is abszolút a szőrtelenség híve vagyok. Piercingből nem tetetnék semmi olyat, ami például eltorzítja az arcomat, bár végül is a fülemben több lyuk van, talán lehet, hogy ez is piercingnek számít. Szerintem a plasztikai műtéttel sincs nagy baj, el tudom képzelni, hogy szükséges lehet, és segíthet valakinek. Azt hiszem, anyukám is el tudná képzelni. A nagyi már biztos nem!
Rudnai Katalin (45)
“Én ezt már kihagyom!”
Szerintem a legfontosabb a sport, a napi másfél liter víz és elegendő alvás, ami nekem minimum nyolc óra. Ha ez valamiért felborul, akkor tud jól jönni egy erősebb smink, jó frizura és olyan ruha, ami elrejti a nemkívánatos részleteket. Minőségi krémeket, ápolókat használok és kevesebb festéket, mint fiatalon. Ápolatlanságnak tartom a szőrös lábat és a nem kezelt arcszőrzetet, az intim részeken pedig szerintem mindenki tegyen belátása szerint.
Kipróbáltam néhány fogyasztó kezelést is mostanra, de továbbra sem hiszek a csodákban. Volna mit korrigálnom, kés alá mégsem feküdnék. Megpróbálok inkább szépen öregedni. Több dolog is van, ami tetszik viszont a fiatalokon. Például egy stílusos, szép és diszkrét tetkó vagy egy piercing az orrban. De én ezt már kihagyom. Nem bánom, hogy a lányom sem akar ilyet.
Nemessányiné Csepreghy Éva (79)
“Akkoriban nem volt szokás”
A férjem egyik nagyon kedves mondata volt sokévi házasság után, hogy azért szeretett belém első látásra, mert nagyon szép a bőröm. Harminc éves korom után havonta legalább egyszer jártam kozmetikushoz, ezt nagyon hasznosnak gondolom, és látszik is az eredménye a koromhoz képest. A hajamat sosem festettem, mindennaposan nem is sminkeltem. Akkoriban nem volt talán ennyire szokás, idegenkedtem is tőle, és nem is tartottam szükségesnek. Nekem az erős smink nem is tetszik, szerintem sokan így szeretnének másnak látszani, kibújni a bőrükből, ez pedig nem mindig szerencsés.
Sok dolog tetszik a mai divatból, persze az, ami ízléses is. De a borzasztóan rövid miniszoknyákat túlzásnak tartom. Ami a szőrtelenítést illeti, tulajdonképpen sosem vittem túlzásba, csak a jól ápoltsághoz tartozó mértékben. A hónalj-szőrtelenítés eleinte nem volt annyira divat a mi korosztályunknál. Amikor harmincéves korom körül először mentem Amerikába rokonokhoz, akkor ott már más idők jártak, de én azt mondtam, nem kezdem el: akinek nem tetszik, ne nézzen ide.
Több különböző hajviseletet kipróbáltam, de megmaradtam a könnyen kezelhető dolgoknál. A komplikáltabb frizurákhoz nem volt türelmem, négy gyerek mellett pedig annyi időt nem is tudtam szánni a saját szépítkezésemre. Szoláriumba sem jártam, kora tavasztól viszont még mindig szeretek kifeküdni a napra, ez egyben kellemes pihenés is.
