nlc.hu
Család
Így szurkolt egy magyar anya az olimpián

Így szurkolt egy magyar anya az olimpián

Ha megy, ha egy hajszál kell még, ha van miért, az édesanya izgul, szurkol és büszke. De milyen az, amikor nem jön ki a lépés? Amikor segítene, de tudja, hogy nem lehet, hogy nem tud. Ha azt kell végignéznie, hogy a gyermeke szélmalomharcot vív élete legfontosabb pillanatában?

“Hogy érezted magad?” – kérdezem Mariannt. “Pocsékul – kapom a tömör, velős választ. – Nem egyszerű végignézni azt, hogy a fiad felfelé menetben felszántja a pályát, lefelé pedig, sífutónyelven fogalmazva: úgy mennek el mellette, mintha szembe jönnének. Edzőként is nehéz, édesanyaként pláne.” És tudjuk: Mariann egyszerre mindkettő gyermeke számára.

 

Szurkoló anya az olimpián

“A legrosszabb az egészben a tehetetlenség. Nézed a versenyt, látod, hogy mi történik, és közben lekaparod még a festéket is a kordonokról, mert nem tudsz segíteni” – osztja meg velem, hogy hogyan élte meg a helyzetet. Bár úgy érzem, most is megviselte az, hogy nem alakultak úgy a dolgok, ahogy szerették volna, a sprintversenyt követő elérzékenyülés után most a keményebbik arcát mutatja. “Ember tervez, Isten végez. Milán tapasztalatszerzésként fogja fel, ami történt, számomra pedig már az boldogság, hogy ő ezt ilyen jól kezeli. Sprinterként amúgy sem egyszerű ez a táv” – teszi hozzá.

Bloggerünk teljes interjúját a Köszi Anyu! blogon olvashatod.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top