Ki lehet a valódi apám?

Van pár kifejezés, amely tapasztalatom szerint mágikus elbizonytalanító erővel bír a kulturális programok választásakor – ezek közül való a “kortárs” és a “dokumentumfilm”. Utóbbi szegény filmes műfaj teljesen alaptalanul idéz rossz képzeteket, nem is beszélve a dokujellegű, de játékfilmes alapokon összerakott történetekről.

Az Apáim történetének kitalálója, rendezője és egyik szereplője eleve ismerős lehet, mert Sarah Polley a Váratlan utazás című tévésorozatban kezdett tizenévesen, és sokan őrzik őt innen a szívükben. Itt egy szüleit elveszett árva lányt alakít hét évadon át, ami pont e saját filmje felől egészen érdekes. Ugyanis Sarah egyszer csak úgy döntött, utánamegy a kiskora óta folyton viccesen emlegetett mondatnak, hogy “ő nem is hasonlít az apukájára”, “vajon kinek is lehet ő a gyereke”. Ezen testvérei is sokat tréfálkoztak, családi vacsorákon fel-felbukkant, hogy a vörös hajú, szeplős lány kicsit kilóg a barna hajas családképekről. Anyukáját fiatalon, rákbetegség miatt vesztette el, a múlt szálait felkutató filmnek ő a központi, nagyon is szerethető hősnője. 

Nem lövöm le a poént, hogy mi az apakutatás eredménye, ráadásul nem is csak ez az izgalmas az egészben. Megismerjük az anyát, egy ritka vonzó, jó kisugárzású, derűs, játékos, életvidám nőt, akit régi családi szuper8-asok, férje és már felnőtt öt gyereke vallomásai építenek fel számunkra. Ami ebben igazán megható, az az, ahogy egy család tagjai képesek szeretettel, de objektíven mesélni egymásról, és magukat sem kímélik mindeközben. Apjukat imádó gyerekek mesélek az anyáról, mint a szerelmet másnál, de legalább megtalált és megélt nőről. Fiatal apák néznek vissza egykori anyjukra, már a gyereknevelés élményével újraélve az ő egykori dilemmáit. És közben látjuk a ki-lehet-ezek-közül-a-vér-szerinti-apám vonalon haladó Sarah-t, aki hol szomorkás, hol humoros epizódokon lépked a célegyenesig. 

Váratlan az eredmény, de ahogy mondani szokás, itt az út maga a lényeg. Amin végiggondolunk mindent, ami fontos; ambíciót, választásokat, szeretést, önmegélést, szerepeket, veszteségeket, nagy döntéseket, mindent söprő szerelmeket, de élethosszig tartó szövetségeket is, és az élet lassú, lassú haladását az elmúlás felé.  Igazán szép film, sírós és nevetős is, és jó darabig velünk marad.

Forgalmazza: mozinet, Vetítési időpontok ITT.