Az alábbi helyek és dolgok régen csak az enyémek voltak, mára ez már nem így van.
1) A WC: Az előző életemben egyszemélyes, zárt körű területnek számított. Amióta gyerekeim vannak, a WC találkozási ponttá alakult. Pontosan akkor, amikor én ott trónolok. Királyság!
2) A hasam: Már az elején gyanakodni kellett volna, hogy nem a levegőbe beszéltek az orvosok, amikor diétára kényszerítettek. Most aztán megnézhetem magamat. Nézhetem, de nem látom. Óriáshas mondjon le! (Igazából ez négyünk közül csupán kettőnkre érvényes, a többiek csinosak.)
3) Az autóm: Régen csak bekapcsoltam a nosztalgia CD-t és bömbölve énekeltem a Petróleumlámpát (szeretem, most mit csináljak?!?), leüvöltöttem a szomszéd vezető fejét, ha próbálkozott bevágni elém, kiszálltam az autóból és százan fordultak utánam. Egy szuper vagány kisautóval könnyű volt. Ma meg? Családi autó és Alma együttes, valamint az örök érvényű Halász Judit énekli a Boldog születésnapot, vég-te-le-nít-ve!
4) A kanapém: Annak idején, mikor még szingli voltam, munka után hazaértem, lehuppantam a designkanapémra, elnyúltam rajta, bevackoltam magam a csinos párnák közé, bekapcsoltam a tv-t és szörföztem a távirányítóval: Paprika TV, Friends, Sex and the city… Ma már a gyerekeim nyúlnak el a praktikus kanapén, és nekünk, apjukkal nem marad helyünk (helyette zsonglőrködünk: ki a tejbegrízt üti össze, ki fürdet, ki a holnapi ruhát készíti ki, ki feneket töröl…). Ráadásul állandóan Peppa malacot kell nézni. (Na jó, alázatosan bevallom, Peppát még én is szeretem.)
És még? A további 6 dolgot, amit gyermektelenként becsülj meg, vagy anyaként egy darabig nélkülözöl, a Nem harap a spenót blogon találod.
