Elválunk, mégis barátok vagyunk. Miért? Hogyan? Minek?
Elmondom.
Az úgy volt, hogy nagy szerelembe estünk. Aztán elmúlt.
Aztán múlt, múlt. Barátok lettünk.
Majd azt mondtam, lehet, el kellene válni.
Áááááá…ugyan, szeretjük egymást. Ez igaz, gondoltam. Ok, akkor ne. Persze.
Múlt az az idő, aminek ez a dolga, más se sok.
Eltelt egy év, és hát, megint akadt újabb gondocska. El kellene válnunk. Mondtam én. Ááááááá…ugyan, szeretjük egymást. Mondta ő.
Igaz…. Ment még egy ideig.
Jött a következő lapát barna, büdös trutyi arra a lapra, ami a gödröt úgy fedte, hogy már nagyon sok ilyen jellegű trutyi volt rajta, és süllyedt a gödörbe. Váljunk! Nem, nem. Ha ezt kimondjuk, mindennek vége! Tudom. Váljunk. Elmegyek pár napra.
Elmentem, visszajöttem. Majd kis idő múlva a vékony papír már nem bírta, és putty…a pöcegödörbe pottyant.
Ekkor – Válunk és kész.
De! Szeretjük egymást! Mondta Ő. Igen, mondom én, de csak barátok vagyunk. Igaz, mondta ő.
Nehéz volt, hisz szerettük egymást, barátként.
Ez tart minket össze. Odébb lakik pár utcányira. Beszélünk, amennyit kell.
De! Nem veszekszünk, nem hangoskodunk, nincs probléma. A gyerektartást is fizeti. Időben.
Hogyan lehet ez? A Magabiztos, elvált nő blogon 13 tippet találsz, hogy neked is sikerüljön, ha úgy akarod.
