Melodyt nem egy kacifántos viszony kibogozásával lehet sarokba szorítani – az megy neki –, hanem azzal, hogy hová valósinak tartja magát: útlevele szerint angol, Izraelben született, Németországban, Amerikában, Angliában, Görögországban nőtt fel. Több mint tíz országban élt. Az évenkénti iskolaváltás gyerekként nagyon rossz volt számára, felnőtt fejjel viszont élvezi ennek az előnyét: bárkivel megtalálja a közös hangot. Úgy látja, útjai során tanult meg az emberekre figyelni, törődni velük. “Nyolcadik generációs misszionárius családból jövök, gyerekkoromtól azt láttam, hogy apám mindig segít az embereknek. Ha valaki jött hozzá, nem pénzt adott, hanem csirkét vett neki, és lelki szinten is segített a hozzá fordulóknak.” Melody négy éve él Magyarországon, itt alapított magyar férjével családot, ma mindketten coachként dolgoznak.
Kezdettől fogva Andrással, a férjeddel tartod a kapcsolati kurzust?
Jobban szeretem, ha ott van Andris is. Máshogyan gondolkodik, mint én. Ha egy párral leülünk beszélgetni, a férfinak jobb, hogy jelen van egy másik férfi is, és jó, ha a nő is megismeri a férfiszempontot is. A nyelvi akadályok miatt én nem mindig tudom magam úgy kifejezni, ahogy szeretném. Elmondom a lényeget, kevés szóval, Andris pedig elsimítja, ha valamit nem mondtam elég körültekintően.
Micsoda összhang!
Ma már nagyon jó a párkapcsolatunk, pedig a házasságunk rosszul indult. Teljesen mások vagyunk. Azt szoktuk mondani, hogy engem “a farkasok neveltek”, ő pedig mintha egy palotában nevelkedett volna. Teljesen különböző párkapcsolati mintákat hoztunk magunkkal otthonról. Míg ő egy hagyományos családmodellben nőtt fel, ahol a férfi a domináns, addig én úgy, hogy a nőnek is tudni kell meszelni, szerelni, gumit cserélni, füvet nyírni. A legtöbb konfliktusunk az elején nekünk is abból fakadt, mint a legtöbb párnak: kinek van igaza? Mára ez már nálunk teljesen átértékelődött, mondhatom, hogy ez egyáltalán nem számít.
Nehéz volt az első év, ezért hiszek abban, hogy azoknak, akiknek nincs vagy nagyon rossz a párkapcsolatuk, azok is élhetnek később igazán jó kapcsolatban.
Honnan tudtad, hogy ami nálatok működött, az másnál is fog?
A baráti körömből sokan megkerestek, kérdezgettek, mit tudok nekik és párjuknak tanácsolni. Amikor láttam, hogy a kapcsolatuk fejlődött annak köszönhetően, hogy segítettem, felismertem, hogy ez tényleg egy lehetséges út. Sokan azt hiszik, hogy a terápia csak akkor ér valamit, amikor már problémáik vannak, de szerintünk egyáltalán nem. Mi elsősorban azokat célozzuk meg, akik az alapvetően jó kapcsolatukat szeretnék továbbfejleszteni.
Mit lehet fejleszteni egy jól működő kapcsolatban?
Aki azt hiszi, hogy a kapcsolata magától működik és nincs mit javítania rajta, sajnos tévúton jár. Olyan nincs, hogy egy kapcsolat egyfolytában egy szinten marad: vagy fejlődik, vagy visszafelé megy. Már az őszinteség is egy munka. A legtöbb ember minden energiáját beleteszi a karrierjébe, és amikor hazamegy, csak lazítani akar, nem foglalkozik úgy a párjával, családjával, mint amennyire szükség lenne erre. Nem látják ennek fontosságát, mert azt mondják, hogy “a mi kapcsolatunk jó, ahogy van”. A mi kurzusunknak nem maga a párkapcsolat a középpontja, hanem az egyén. A párok együtt jönnek el, de nem egymásra koncentrálnak, hanem önmagukra, arra, hogyan tudnak jó társai lenni egymásnak. Ha jóban vannak magukkal, önálló, érzelmileg intelligens emberek, nagyobb eséllyel lesz jó a párkapcsolatuk is. Szerintem az egyedülállóknak és a jegyeseknek a legfontosabb, hogy tudják, mit keresnek egy partnerben.
Sok önsegítő könyv és guru éppen az elvárásoktól óvja a párkeresőket.
Mi a hozzánk érkezőknek konkrétumok segítségével felvázoljuk, mit érdemes keresniük egy partnerben, mert ha már bizonyos dolgok hiányoznak, azt javasoljuk, inkább ne is menjenek bele abba a kapcsolatba, mert csak fájdalmat fog okozni nekik. A szívünk ennél sokkal fontosabb, tudnunk kell megvédeni. Az Egyesült Államokban ilyen kurzust szerveznek a jegyeseknek, akik addig nem házasodnak össze, míg végig nem csinálják ezt. Ha jogosítvány kell az autóvezetéshez, akkor a házasságra még inkább fel kell készülnünk, mert ha ezt nem tesszük meg, még súlyosabb károkat tudunk okozni. Az amerikai kurzuson tíz párból négy végül úgy dönt, hogy nem házasodik össze, és a kurzus vezetője erre a legbüszkébb, mert sikerül négy párt megmenteni attól, hogy elváljanak. A legelső kurzuson nálunk is volt egy pár, akik úgy döntöttek, hogy inkább különválnak. Szépen el tudtak búcsúzni, bántó szavak nélkül, méltósággal. Szakítani fájdalmas dolog, de ha a végén tisztelettel el tudjuk engedni a másikat, az óriási lépés. Ilyenkor fontos, hogy amennyire lehet, a felesleges fájdalomtól megmentsük magunkat és a volt párunkat is.
Melyek a leggyakoribb tévhitek?
Az egyik legnagyobb tévhit a nők részéről az, hogy meg tudják változtatni a férfiakat akkor is, ha kiszemeltjüknél ez korábban senki másnak nem sikerült, de azt gondolják, majd nekik menni fog. Kaptunk már listát is egy feleségtől arról, férjének mi mindenben kellene megváltoznia. Szintén gyakori hiba, hogy túl sok infót adunk ki magunkról a kapcsolatunk elején, vagy akár a munkahelyen. Miért kellene már a harmadik randin elmondani, hogy mi van a szüleiddel, milyen párkapcsolati kudarcaid voltak? Ezekre a témákra később kerülhet sor, amikor a bizalom már kiépült. Kitárulkozással nem lehet bizalmat vásárolni, ám ha ezt mégis megtettük, utána értelmetlen csodálkoznunk, ha megbántanak minket, mert csak bizalmat adtunk, és nem kaptunk.
Egy másik gyakori tévhit, hogy párkapcsolatban a kommunikáció célja az egyetértés, és így van, hogy a két fél addig veszekszik, amíg az egyik rá nem hagyja a másikra, hogy igaza van. Tévedés, hogy akkor vagyunk boldogok, ha mindenben egyetértünk. A jó kommunikációban elmondjuk, mi az, amit azzal a helyzettel kapcsolatban érzünk, mire van szükségünk. Erre lehet reagálni, így lehet változást elindítani: a duzzogásból, a kényszerű kompromisszumból vagy a vádaskodásból fájdalom, csalódás következik. Sokszor tudjuk, hogy rossz, amit teszünk, mégis csináljuk, mert az érzelmek elragadnak bennünket.
Te hogyan uralkodsz az érzelmeiden konfliktushelyzetben ?
Amikor nem ideálisan működnek a dolgok, nehéz nem zsigerből, rögtön visszavágni, pedig az lenne jó, ha nem a másik pillanatnyi rossz viselkedésére reagálnánk. Az, hogy mi hogyan reagálunk, 100 százalékban a mi felelősségünk. Üvölthet, vagy épp tiszteletlen lehet velem a másik, de el kell tudnom határozni magam, hogy én nem fogok erre ugyanígy reagálni. Volt olyan, hogy Andris nagyon mérgesen bejött a házba, kiengedte magából az összes feszültségét, én pedig kitoltam az ajtón, és azt mondtam, hogy szívesen várom őt akkor, ha boldogan szeretne belépni az ajtónkon. Már a meglepetés ereje erősen hatott rá, nem hisztiztem, nem üvöltöztem, megmutattam, nálam hol vannak a határok – ezzel már ő is tudott mit kezdeni. Mindennek megvan az ideje: nőként meg kell tanulnunk sebezhetővé válni, ugyanakkor megvédeni a szívünket is.
Ha ma találkoznál akkori önmagaddal, aki friss házasként rossz kapcsolatban élt, mit tanácsolnál neki?
Tíz hónap után házasodtunk össze – amit amúgy nem javasolnék, mert ennél több idő kell, hogy megismerd a másikat. Ami nagy szerencse vagy áldás volt, hogy mindketten azt gondoltuk, kitartunk egymás mellett, nem fogjuk egymást elengedni. Az első fél év nagyon jól telt, utána kezdődtek a problémák, megmutatkozott az az arcunk, ami nem a legszebb. A kapcsolat eleje arról szólt, hogy “elégítsd ki az igényeimet, tegyél engem boldoggá”. Mostani fejjel azt mondanám magamnak, hogy legyek türelmesebb, találjam meg, kapcsolatunk mitől tud igazán jól működni és ennek felszínre hozásával foglalkozzak. Ha a párom hiányosságaira koncentrálok és megszégyenítem őt, sosem fog változni abba az irányba, amerre én szeretném. Andrison kívülről az látszik, hogy erős, magabiztos, ami igaz rá, ugyanakkor a világ legnagyobb “papucsa” is, és ezt korántsem pejoratív értelemben mondom. Nagyon sajnálom, hogy papucsként tekintünk azokra a férfiakra, akik nem uralkodnak rajtunk, hanem segítenek és támogatnak minket. Azzal vádoljuk őket, hogy nem elég erős férfiak nekünk. Mi a férjemmel a világon arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy “egymás legnagyobb papucsai vagyunk”. Mert ez az a puha talaj, amire a kapcsolatunk tud épülni, meleget, biztonságot ad nekünk. Ha életünk végéig együtt akarunk maradni, akkor a kapcsolatunkat tudatosan egyre jobbá kell tudnunk tenni, minél előbb.
