Megcsináltam a profilom, egy olyan képpel, amin nem látszik 100 százalékosan az arcom, mert nem akarom vadidegeneknek telibe a mosolyomat osztogatni, no meg leírtam három mondatban, hogy baromi makacs, önfejű, céltudatos vagyok, és még két gyermekem is van. Ezzel az infóval indul amúgy a szöveg, ami őszinte.
Na ugye, én 29 vagyok, meg kellett adnom, hogy mik az elképzeléseim, koromnak, magasságomnak, bugyiszínemnek megfelelően… Bepipálgattam, mert ugye szeretem a pipákat.
Gyerekek… atyagatya…
Nem is tudom, mi a legjobb szó erre az egészre. Tényleg… nagyon keresem a szavakat. Főleg azóta, hogy a csajok a zárt klubunkból (közösségi oldalon létrehoztam egy zárt csoportot az elvált nőknek) megírták a tapasztalataikat… azokhoz képest én kispiroska vagyok, vagy Alice, mert mindenre rácsodálkozom.
Nem tudom, hogy egy egyfajta elfajzott világba csöppentem, ahol már mindenki elfelejtette, hogy van élet a számítógépen kívül is, vagy ez lenne a valóság? Ilyen férfiak vannak?
A teljes cikket a Magabiztos, elvált nő blogon találod.
