Sosem hittem, hogy egyszer majd egy szabályra, egy törvényre, egy kőbe vésett dokumentumra, egy szigorú kormányrendeletre hivatkozva tessékelnek ki egy közterületről. Toleráns, belátó és nagyvonalú ember lévén alig adtam hangot nemtetszésemnek, bár nem értettem egyet a döntéssel. A bölcs és logikus gondolkodás előtt fejet hajtva szó nélkül elhagytam a helyszínt. A gyerekemmel és a kutyámmal együtt.
Szeretjük a Kossuth teret. A régit és az újat is. Az újat picit jobban, mert Hetti belógathatja a kezét a vízbe, mászkálhat a párában és minden reggel fél 9-kor tiszteleghet a zászlófelvonó katonáknak, táncolhat a dobpergésre. Bingó is kénytelen mindennap megnézni velünk a menetelést, de ma csatlakozhatott hozzánk utoljára. Többé oda nem tarthat velünk. A kutyákat ugyanis kitiltották a Kossuth tér területéről. Négylábú oda be nem teheti a lábát! Egyiket sem.
Sokszor írtam már a kutya–gyerek kapcsolatról, arról, mennyire örülök, hogy Hetti így nő föl. Sokat jelent nekem kettejük köteléke, s igyekszem minél többször Bingót is magunkkal vinni, hogy ő is érezze a törődést. A reggeli séták általában engem illetnek meg. Hetti hol Bingó mellett motorozik, hol fogja a kutyapórázt, hol pedig fogócskáznak (legalábbis Hetti így értelmezi az össze-vissza szaladgálást). Szinte mindig a közös élmény az ok, amiért együtt vagyunk, de vannak kivételes alkalmak, amikor muszájságból viszem sétálni a két “kiskorút”, mert Bingó esti sétapartnere (jelesül: a férjem) épp házon kívül tartózkodik.
A mai reggelünket is a Parlament előtt töltöttük. Vizeztünk, integettünk a 2-es villamosnak, örültünk a katonáknak. Közben Bingó ült jól nevelten a babakocsihoz kötve. Nem ugatott, nem vonyított, nem ürített, nem rendetlenkedett. Ült. Aztán lefeküdt. Ekkor odalépett hozzám két rendőr, akik arról tájékoztattak, hogy április 8-ától tilos kutyát behozni a Kossuth térre. Se pórázzal, se anélkül. Se gyerekkel, se anélkül. Várakozni, nézelődni nem lehet, de még akkor is megbüntetnek, ha csak arra visz az utad, és átsétálsz a téren a pórázra kötött kutyáddal. Nem maradt más, mennünk kellett.
Kormányrendelet. Nem sűrűn olvasok ilyet. Se Magyar Közlönyt. Mert erről a szabályozásról csak onnan értesülhettem volna, ugyanis se tábla, se felfestés, se egy árva cetli nem jelzi, hogy Bingóval nem léphetem át az ujjá varázsolt Kossuth tér küszöbét. Kiemelt nemzeti emlékhelyeket sima, mezei négylábúval messziről el kell kerülni. Bingó nem vakvezető, nem tűzszerész kutya. Ellenben nagyon is sima és nagyon is mezei.
De akkor hova mehetnek, és vajon hogy érintette őket az incidens? A teljes cikket A Rellablogon találod.
