“Egy nő életében van egy nap, amikor átélheti érzelmei legszélesebb skáláját. Azon a napon, amikor a gyermeke megszületik, a fájdalom és a gyönyör egyszerre kísérik. A születésfilm ezeket a pillanatokat keresi.”
Elsőre talán bizarrnak tűnik az ötlet, hogy miközben szülünk, egy videós filmre vegye az eseményeket. De csak elsőre. Egyrészt Révai Sári nem vadidegen, legalábbis akkor, amikor eljön az időpont, már biztosan nem lesz az. Másrészt a filmet nekünk, anyukáknak, apukáknak, testvéreknek, nagyszülőknek készíti. Csakis azoknak, akiknek mi meg szeretnénk mutatni.
Beával, Annával és Sárival egy kávézó teraszán találkozunk. A három nő láthatóan jó viszonyt ápol, pedig nem régóta ismerik egymást. Bea már túl esett a szülésen, Anna nyárra van kiírva. Bea a hatodik gyerekét várta, amikor egy barátnője beajánlotta neki Sárit. Bea haja eleinte égnek állt az ötlettől, ám amilyen bizarr ötletnek tűnt eleinte, olyan gyorsan jött aztán rá: pontosan erre van szüksége.
Visszanézni a pillanatokat
 |
| Révai Sára |
“A Baross utcai kórházban szültem a többieket, ez az intézmény amúgy is gyakorló kórház, ez azt jelenti, hogy az előző gyerekem, Kristóf érkezésekor hat spanyol medika asszisztálta végig a szülésemet” – meséli. – Egyfelől aki szült már, az tudja, hogy a külvilág csak egy darabig érdekli az embert, eljön az a pont, amikor semmi nem számít, csak befelé figyelsz.”
Bea azt meséli, fél óra alatt “szokott szülni”, de Ella lassabban jött, így mindenre volt idő. “Sári már addig is többször átjött hozzánk, ismerte a gyerekeket, ismerte a férjem. Egyáltalán nem volt idegen. Azt gondoltam, ha bent lehet nővér, orvos vagy bárki, akit esetleg nem ismerek, Sárinak is ott a helye. Szülés közben nem látom a férjem, nem láttam sosem az első közös percüket, a fürdetést, nem tudom, mi történik addig, míg én éppen kezdek magamhoz térni, pedig ez is az egész része, és nagyon érdekel. A film pont egy ilyen ajándék: visszanézhetjük azokat a pillanatokat, amikről lecsúsztunk.”
Ráadásul nem az újdonsült apuka egyedüli felelőssége a képek készítése, számára bőven akad más feladat is, már ha egyáltalán meg tud mozdulni. András, a férj, már gyakorló szülő, de azt mondja, Sári jelenléte cseppet sem zavarta. “Persze biztosan furcsább lett volna, ha Bea azt találja ki, hogy egy férfi jön be a szülésre filmet készíteni. De Sárival kifejezetten jó viszonyba kerültünk mindketten” – veszi át a szót.
“Sírtam, mozgott a kamera”
Persze sok mindenkinek az első gondolata az, nem szeretné, ha bárki premier plánban filmezné vajúdás vagy szülés közben. De nem is ez történik: a filmen főleg arcok, érzelmek látszanak, nem maga a szülés alulnézetből. “Akik szeretnék ezt, azokkal úgyis megbeszélem, hogy milyen filmet szeretnének: van, aki csak a szülést szeretné, más inkább egy családi filmre vágyik, ahol mint Beáéknál, a lakásukban is forgattam előtte.” Sári amúgy Szentendrén él, Beáék is, sőt Anna is most költözik ki, aki a második babáját várja.
“Márkót otthon szültem, a lányomat is otthon szeretném. Nálunk éppen emiatt merült fel a kérdés, mert a férjemmel az első szülés nagyon meghitten és nyugodtan zajlott, ketten voltunk nagyon sokáig. A férjem most is erre vágyott, de aztán azt mondta, az lesz, amit én szeretnék. Sári nekünk is nagyon szimpatikus volt, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz zavaró a jelenléte.”
 |
| Fotók: Sági András |
A “születésfilmhez” komoly előkészületekre van szükség, Sári első filmje pont ezen bukott meg. “Kórházi szülés volt, és bár a szülőorvosuk beleegyezett, a szüléskor egy másik doktor volt jelen, aki viszont nem engedte a filmezést. Beáéknál már jobban felkészültünk, a kórház vezetőségétől kértünk engedélyt.” Sárinak inkább a fotós múltja jelentős, de készített már videoklipet a Kistehén zenekarnak és Rutkai Borinak is.
“Voltak olyanok, akiknek feltűnt, hogy a kamera mozog, vagy a beállítások nem a legtökéletesebbek – meséli. – Egyrészt nem lámpákkal és vásznakkal vonulok be a szülőszobára, a hely is szűkös, én pedig igyekszem hátul maradni úgy, hogy közben mégis mindent lássak. Másrészt… itt tényleg valós érzelmek vannak, még részemről is. A kamera is azért mozog, mert bizony, Ella születésekor én is sírtam.”
Ezzel a filmmel kívánunk minden édesanyának boldog anyák napját!
