Lehetsz te is költő!

Vettem a bátorságot, mert kaptam egy kis kedvet az alábbi interjú alanyától, hogy slammeljek egy rövidet. A bevezetőt egy slam poetry-nak szántam, pedig tegnap estig nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Ugyanis Bárány Bencével, a műfaj egyik kedvelt és tehetséges művelőjével akkor beszélgettünk egy jót a költészetnek erről a modern és lendületes, szabadon és jó kedvvel művelhető ágáról.

fotó: Benke Hunor

Azt hiszem, hogy sokan nem ismerik még a slam poetry kifejezést, többek között én sem tudom, hova tegyem a műfajt. Segíts megérteni, hogy mi ez a dolog?

Általában, ha slam poetry-ről esik szó, ez mindig az első kérdés, amire szerintem még két egyforma válasz nem született. Én úgy definiálnám, hogy ez performance költészet, de mégsem költészet, mert magába olvasztja a stand up comedy és számos más színpadi művészet elemeit. Slam poetry az, ha kiállsz a közönség elé, a saját szövegedet elmondod 3 perc 15 másodperc alatt és azt pontozza a közönségből kiválasztott zsűri. Mindenkinek mást jelent. Van, aki szépirodalmi elemeket visz bele, én inkább stand up comedy elemekkel szeretem színpadiasabbá tenni, én ebben találtam meg jobban magamat.

Tehát ez egyszerre egy szabadon viruló, utca műfaj és egy keretekkel rendelkező produkció is, amivel versenyezni lehet?

Igen. Ha elhívnak egy fesztiválra slammereket, akkor az nyilván nem versenyként, hanem előadásként zajlik, ahol egymás után kiállnak az emberek, és a szövegeikkel szórakoztatják a közönséget. Egyébként pedig a megszokott keret, amivel indult a műfaj, az a verseny. Ennek megvannak a maga szabályai: ha túllépik a megadott időkeretet, fél percenként egy pontot vonnak le a versenyzőtől, papírról vagy telefonról lehet felolvasni a saját szöveget, más kellék nem használható. A közönségből választják az ötfős zsűrit, aki 1-től 10 pontig minősítheti a produkciót, a legnagyobb és legkisebb pont kiseik és a középső három számít bele a teljesítménybe. Egyébként ezeket a szabályokat mindet fel lehet rúgni, ha kell. Tehát kötött a dolog de mégsem.

Ez egy prózai műfaj?

Nem feltétlenül, de az is lehet. Nem kellenek mindenáron rímek, de szokták szeretni, ha ütős, odamondós rímeket és punch line-okat tesznek a szövegbe, de volt már olyan, hogy kiállt valaki és egy novella-szerű szöveget olvasott fel. Lehet bele ritmust, dallamot vinni, van, amikor zenekar játszik a slammer mögött, de ezek általában előre megtervezett előadások, időnként pedig énekelnek is. 

fotó: Pereszlényi Erika

A közönséget milyen slammel lehet manapság elkápráztatni? Vannak trendi témák, amik biztosan aratnak? Vagy az jobb, ha a slammer a saját személyiségével próbálja levenni a zsűrit a lábáról?

Vannak trendek, amit követni lehet. Például az Akkezdet Phiainak nagy szerepe van abban, hogy Magyarországon elterjedt ez a műfaj, és sokan az ő szövegeiket írják át, kifejezéseket, sorokat vesznek át tőlük. Mások a saját személyiségüket teszik bele és teljesen egyénivé formálják a produkciót. Szerintem ezek a legjobb produkciók, a legszínesebb előadások, amitől mindig friss és izgalmas marad a dolog, hiszen mindig jön egy újabb arc, aki valami újat hoz. De muszáj elmondanom még egy a mondatot a műfajjal kapcsolatban, mert szerintem jó: a slam poetry megfoghatatlan, picit olyan, mint mikor nekem középiskola után azt mondták, hogy kommunikáció és médiatudomány, vagy gazdaságinformatika. Amikor aztán belekerülsz, ráérzel és megérted, mi ez a dolog, még ha nem is tudod szavakba ölteni. Vagy olyan, mint az angolban a present perfect: azt sem tudod megmondani, hogy micsoda, de belül érzed, hogy mikor kell használni. Ez elég jó mondat volt, nem?

Adok rá egy nyolcast.

Köszi.

Mit lehet tudni a műfaj gyökereiről? Van köze például a szintén masszívan szöveg alapú raphez?

Lehet hasonlóságot találni a kettő között és a slam poetry alkalmazhatja a rap elemeit, ha akarja, de az elindulásnál nem volt köze a műfajnak a raphez. 1984-ben Chicagoból indult a dolog, ahol egy Marc Kelly Smith nevű építőmunkás megunta a költőknek ezt a gyakorta halvérű előadásmódját, és próbálta egy kicsit dögösebbé tenni az egészet. Egy nyilvános előadói esten kiállt, elmondta a saját írását és ez szokássá vált a chikagoi éjszakában. Innen indult.

Te hogy keveredtél bele a slam poetry-ba, mi volt benne számodra vonzó?

Nagyon kellett már egészen kicsi korom óta, hogy a fékezhetetlen exhibicionizmusomat és szájmenésemet kiélhessem valahol. Erre volt kiváló lehetőség a színjátszás, aztán középiskolában egyszer az osztálytársam mondta, hogy Mosonmagyaróváron megrendezik az első slam poetry estet, amiről akkor még nem is tudtam, hogy micsoda. Úgy gondoltam, hogy írok rá valami rímeset. Ez működött és első lettem a versenyen. Gábor Tamás Indiananak, Süveg Márk Saiidnak, és Mavrák Kata Hugeenak annyira tetszett ez az előadás, hogy meghívtak minket az első Országos Team Slam Poetry bajnokságra, ahol Müller Péter Sziámival voltunk egy csapatban, és végül harmadikak lettünk. Ettől kezdve belekerültünk a vérkeringésébe a slamnek, amiben segített az is, hogy időközben Győrből Budapestre kerültem, mint egyetemista, és így el tudok járni az ilyen klubeseményekre. Amúgy pedig nem szakadt meg a vidéki szál sem, olyannyira nem, hogy most pénteken, április 18-án rendezzük meg az Első Győri Slam Poetry-t.

Mennyire határozza meg az életed menetét a slam poetry?

Van a szív dolga meg az ész dolga. Nálam az ész dolga az egyetem, hiszen akkor leszel valaki, ha van papírod, de szív azt mondja, hogy akkor leszel valaki, ha van életed, és az meg a slam poetry nekem. Lehet, hogy ez kicsit modorosan hangzik, de én így érzem. Egyébként össze lehet mosni a két dolgot, hiszen a színpadi szájmenést és performance-ot az életben is lehet hasznosítani. Esetenként előnyére válhat az embernek, hogy gyorsabban találja fel magát vagy gyorsabban alkot szöveget egy helyzetben.

Kiből lehet jó slam poéta?

Abból, aki nem valaki akar lenni, hanem önmaga.

Ennyi elég?

Hát… nyilván kell, hogy legyen benne némi hajlam a szövegírásra, és kell a kreativitás. Visszatérve a trendekhez, az aktuálpolitika gyakran jelenik meg a szövegekben, olcsó témává vált a celebek megéneklése, amin szerintem túl kell lépni és valami újat kell hozni. Azokra figyelnek fel, akik újítanak. Múlt héten volt egy versenyző, Purosz Leonidasz aki úgy írta meg a szövegét, mintha egy kérdőívet töltene ki a közönséggel. Második lett vele.

Egymás szövegeit felhasználhatjátok?

Ez egy becsületkasszás dolog. Illik tiszteletben tartani más szövegét, vagy ha felhasználjuk, akkor egyértelművé kell tenni, hogy az nem a mi szellemi termékünk.

A slammerek közösségén belül milyen a hangulat, hogyan viszonyultok általában egymáshoz?

Ha van egy igazi, jó kis slammes est, ahol ott van az, aki már három éve slammel és az is, aki aznap este először, akkor a ’szeretet flash’ a jó szó arra, ami meghatározza másnap a résztvevők napját. Nekem a slam poetry azért is fontos, mert eleve támaszt adott az életemben, amikor felköltöztem Budapestre. Nem úgy érkeztem meg, hogy el voltam veszve és nem tudtam, mi lesz velem, hanem már egy olyan közösségbe jöttem, akiknek a tagjait ismertem és szerettem.

fotó: Pereszlényi Erika

Van valami távlati terved a slam poetry-val?

Jó kérdés. Ezt szokták mondani, amikor nem tud mit válaszolni az ember. Nyilván folytatnám, amíg jó és szeretem. Véleményem szerint sokáig fogom szeretni és remélem művelni is tudom sokáig, mert mindig lesz ötletem, amit szeret a közönség és normálisan ki tudom majd magam fejezni. Fene tudja, hova futhat ki ez. Egyre szélesebb körökben terjed a slam poetry, van benne potenciál. Nekem továbbra is szív-dolog ez, és szeretném, hogy ez így is maradjon.

Zárszóként, mint profi slammer, kérlek, tegyél közkinccsé egy rögtönzött, slames gondolatot, amibe a hozzád hasonló, tehetséges fiatalok kapaszkodhatnak.

Ha a környezeted azt hiszi, hogy hülye vagy, akkor valamit jól csinálsz. Nem, ezen a mondaton változtatok egy kicsit, mert ez önmagában nem jó, tényleg vannak, akik nem csak hülyének látszanak, hanem azok is. Talán így helytállóbb: Ha első találkozáskor a környezeted nagy része azt hiszi, hogy hülye vagy, de a véleményük hamarost változik, akkor valamit nagyon jól csinálsz.