Sosem értettem, miért ragaszkodnak annyira a körülöttem lévők néha túlzottan a szüleikhez. Hiába vannak folytonos veszekedések a családban, hiába nevelték az ismerőseimet rosszul, elhanyagolóan vagy önző módon, mégis, most, felnőtt korukban néha úgy tűnik nekem, hogy nem tudtak felnőni, és még mindig, újra és újra visszatérnek a szüleikhez. Vagy épp azért, mert annyira nem volt rossz, hogy iszonyodjanak, végleg elzárkózzanak, de annyira meg rossz volt, hogy lelkileg ne tudjanak leszakadni és igazán felnőni.
Most olvastam egy cikket az állami gondozottakról, nem egy mély, érzelgős fejtegetés, de nagyon érthető, logikus írás.
Az anyám és apám is érintett e témában. Valószínűleg pont ezért jöttek össze. De a két problémás ember gondjai összeadódtak, ahelyett, hogy meg tudták volna oldani ezeket együtt.
De most csak apámról beszélek, ő a klasszikus eset. Elvették az anyjától, aki elhanyagolta őt és az összes testvérét. Szerintem csak az a testvér lett normális, él rendes, kiegyensúlyozott életet, aki szembefordult a múlttal, és szóba se áll se a testvéreivel, se az anyjával nem törődött, miután valaki örökbe fogadta. A többi testvért is örökbe fogadták, külön-külön. Összesen négy testvérből hárman felnőtt korukban is gyakran elmentek meglátogatni az anyjukat (már meghalt), akit szerintem ez egyáltalán nem érdekelt.
Örült, hogy valaki megcsinálja helyette a munkáit, és örült, hogy kapott pénzt és egyebeket. Hogy kitől, úgy gondolom, mindegy. Voltak unokái, és teljesen hidegen hagyta az is, tulajdonképpen minden. Magát is elhanyagolta, az egész környezetét, egy világot elutasító, exalkoholista életvitelt folytatott. Igazából tényleg nem értem, ha ennyire rossz anya volt valaki, akkor miért volt fontos mégis a gyerekeknek, hogy hónapról hónapra meglátogassák, és segítsenek neki a kertben, bármiben. Mintha ezzel vissza akarták volna kapni a nem létezett gyermekkorukat. De épp ez akadályozza meg őket abban szerintem, hogy továbblépjenek, és ne kövessenek el hasonló hibákat. Persze egy fokkal jobbak lettek, mint ez az elhanyagoló szülő, de csak egy fokkal. Attól még a négyből három testvér lelki beteg maradt, akik mellett kellemetlen tartózkodni. Borzasztó jellemhibákkal, Nem részletezném…
És mi van abban az esetben, ha a szülők csak anyagi megfontolásból vállalnak gyereket, és úgy is nevelik? A teljes cikket az Ursula blogon találod.
