1. Most csak magaddal foglalkozhatsz!
Ja, igen, mert ha kapcsolatban élek akkor biztos, hogy lelakott a fejem, elhíztam, vagyis hagytam magamat a sor végére, és az lett a vége, hogy totál elhanyagoltam magam, és úgy nézek ki, mint egy őslakos.
Pedig nem így van. Attól, hogy valaki kapcsolatban él, még ugyanúgy hódol a hobbijának, ugyanúgy meglepi saját magát, és foglalkozik a lelkével és külsejével.
Tény, hogy ha szakítok, ezt napi 24 órában csinálhatom, de akkor is! Ez a mondat soha nem lesz számomra nyerő.
Vigasznyújtási faktor: 5/2
2. Tiéd a világ!
Szóval akkor most mi is van? Enyém a világ, oké, ezt értem, de hogyan is éljek ezzel a lehetőséggel?
Nyilván azt akarják burkoltan elmondani nekem, hogy utazzak, menjek világot látni. Első kérdés: miből? Második kérdés: hova? Harmadik kérdés: egyedül???
Persze akadnak olyanok, akik igen, valóban elmennek egyedül kikapcsolódni, de engem iszonyatosan frusztrálna a dolog, és tuti, hogy egy percig sem élvezném.
Oké, mehetek én barátnővel is, de egy szakítás után csak azon jár a legtöbb ember agya, hogy de jó lenne ezt egy társsal az oldalamon megélni.
Vigasznyújtási faktor: 5/3
3. Azt tehetsz, amit csak akarsz!
Azért ebbe szerintem a törvénynek is van némi beleszólása, de mindegy, hagyjuk is.
Azért az nem lenne túl nőies, ha szakítás alapon valahol bortól mámorosan a földön csúszkálnék, vagy egy utcasarkon a világomról se tudva feküdnék. Esetleg, ha randalíroznék az utcán, mert az esik jól, hogy kiadjam magamból az összes dühömet. Nem sírhatok minden boltban és nyilvános helyen, mert nem sajnálnának, hanem totálisan hülyének gondolnának, és inkább a szánalom lenne az, amit az emberek irántam éreznének.
De tény, hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem kell lemondanom egy romantikus este miatt bármilyen baráti találkozót, és nem kell mindig harci puccba vágnom magam.
Vigasznyújtási faktor: 5/4
Ezek a vigasztalási formák, de mi az igazság? Tudd meg a Demetria blogról!
