10 dolog, amit ne ronts el, ha apa leszel!

Hagyd, hogy bízzon benned!

A legfontosabb, hogy a gyermek bízni tudjon az apjában, máskülönben a környezete, kortársai nagyobb befolyással lesznek rá. Az apa feladata egy olyan erős családi norma megteremtése, ami a gyermeknek is irányt mutat, és amiből az is kiderül, családként mit képviselnek. Ezzel egy olyan erős lojalitás alakítható ki, ami egész életen át tart.

“Állj szóba” vele!

Fontos, hogy az apa szavakkal is kivegye részét a gyereknevelésből, ne csak szemlélője legyen. Sok esetben a gyermek, ha nem kap visszajelzést apjától, azt úgy értékeli, hogy apját nem érdekli, vagy elutasítja őt.

Ne alkudozzatok!

“Bence, kérlek, pakold el a játékaid, mert mindjárt ebédelünk.”
“Nem pakolom el, mert ebéd után még játszom velük.”
“Tedd el őket, légy szíves, mert ebéd után alvás van.”
“Ebéd után elpakolom őket.”
“Nem, Bence, most.”
A gyerek elpakolja a játékait, ahogy a szülő kérte, de az ebédhez hoz két autót magával. Itt a szülő megint konfrontálódik, végül megegyeznek abban, hogy Bencénél lehet egy autó az ebéd alatt.

Sok szülő elvárja, hogy a gyermeke szót fogadjon neki, de vitás helyzetben hajlandó megtárgyalni a feltételeket. Itt nem az a kérdés, hogy jó vagy nem jó, hogy autóval ebédelünk, hanem hogy a szülővel jellemzően meg lehet-e beszélni, hogy mindig kevesebbet teljesítsen a gyerek, mint amit ő eredetileg kért tőle. Ha ez így történik, a gyerek azt tanulja meg, hogy semmi sem végleges, és hogy elsőre nem muszáj szót fogadnia. Bölcsen érdemes kiválasztani, miben szabunk határokat gyerekeinknek, de amikor ezt megtettük, akkor a felállított határokat fontos betartanunk, mert ezek adnak a gyereknek alapvető biztonságérzetet.

Engedd, hogy hibázzon!

Egy gyermeknek azt kell éreznie, hogy még ha nem sikerül is neki valami, apja az igyekezetét értékeli, és esetleges kudarcára úgy tekint, mint a sikeréhez vezető első lépcsőfokra. Ilyenkor az apa leginkább együttérzésével tudja kifejezni szeretetét, esetleg saját korábbi kudarcélményét is megoszthatja vele.

Ne fenyegesd!

Az a szülő, aki először hízeleg, aztán fenyeget, majd alkudozik, és tetteti a büntetést, esetleg valóban megbünteti gyerekét, egy rossz helyzetből sajnos még rosszabbat generál. Sok szülő háromig számol a gyerekének, mielőtt elvárja, hogy jól viselkedjen. Ebből a gyermek annyit ért, hogy három esélye van még arra, hogy ne fogadjon szót. Ha a gyerek a számolás végére szót fogad, akkor szülőként saját felelősségünk felismerni, hogy ezt az első kérésünkre is megteszi, ha következetesek vagyunk vele. Ha nem így cselekszünk, a gyerek nem érzi, hogy a viselkedésének következményei lennének, csupán a mi hangulatunktól függ, neki hogy kellene reagálnia. Az ilyen szituációkkal járó fenyegetés és ismétlés a gyerekben csak félelmet kelt.

Biztasd!

Az apa legyen a gyermek szárnypróbálgatásait támogató buzdítás fő forrása. 11-13 éves korú kislányoknál például, mikor beengedik édesapjukat törékeny világukba, egy “Szerinted szép vagyok, apu?” kérdéssel, az apának fel kell tudnia ismerni a helyzet jelentőségét, és azt, hogy mennyire komolyan kell vennie, mit és hogyan, milyen hangnemben reagál, mit okoz válaszával a lelkében.

Öleld meg!

Fiú- és lánygyermeknél is rendkívül fontos, hogy akár egy kisebb érintéssel, rendszeres öleléssel vagy jóéjt-puszival az apa is ki tudja fejezni szeretetét – ez később a párkapcsolati intimitás kialakítására is kihat.

Lelkesedj!

Hányszor hallhattuk mi is gyerekkorunkban: “Bilibe lóg a kezed!”, “Szállj le a földre!”. Amikor egy gyermek őszintén lelkesedik saját ötlete, akár elkészült kis kézműves munkája iránt, fontos, hogy az apa – és persze mindkét szülő – osztozni tudjon lelkesedésében, és adott esetben ne az ezzel járó felfordulást lássa otthon. Azt a kárt, amit földhözragadt, mindennapoktól megfáradt negatív reakciónk okozhat a gyerekben, nem tudjuk jóvátenni.

Ne próbáld megvesztegetni!

“Ha ma jól viselkedsz, akkor kapsz egy fagyit.”
“Ha nem viselkedsz jól, akkor nem kapod meg azt a fagyit, amit ígértem.”
“Ha nem veszed fel a cipődet, akkor itt hagylak.”
Megvesztegetéssel, fenyegetéssel vagy félelemkeltéssel a saját viselkedésünk felett szeretnénk visszanyerni az irányítást (pusztán átmenetileg).

Az ilyen párbeszédek rossz és téves motivációt teremtenek a gyerekben. Pontosan a szófogadás lényegét veszítjük el így, mert gyerekünk a jövőben félelem vagy nyereség alapon reagál ilyen helyzetekben, nem azért, mert kértünk tőle valamit. Fontos, hogy a jó viselkedéséért megjutalmazzuk, de ne csak ezért fogadjon szót. Ha nem megfelelően jutalmazzuk őket, később önzővé válhatnak, és megtanulhatják, hogyan manipuláljanak azért, hogy megkapják, amit szeretnének.

Mutasd ki a szereteted a párod iránt!

Erre folyamatosan szükség van, hiszen ennek hiánya az anya addigi szülői eredményeit gyakorlatilag nullára csökkentheti. Ha egy gyermek azt látja, hogy az apja a számára legfontosabb személyt nem szereti, igazán bízni sem tud benne.