Robert Bradford alkotásai minimum életnagyságúak, de inkább nagyobbak. Állatokat, embereket formáz meg használt játékokból, műanyag dolgokból, amik már nem kellenek senkinek. Zseniális, élethű alkotások kerülnek ki a kezei közül, a kutyáiba például sikerült egészen beleszeretnem.
Bradforddal is az történt, amibe szülőként szinte mind belefutunk: megvesszük a játékokat, a gyerekek jó esetben egy hétig játszanak velük, aztán félrehajítva hevernek a szoba sarkában. Bradford azonban sokunkkal ellentétben nem egy nagy kukás zsákot fogott, amikor elege lett a rengeteg használaton kívüli játékból, hanem összeszedte őket, és új értelmet adott létezésüknek. Nem az újrahasznosítás volt a célja, sokkal inkább az, hogy megmutassa, minden, ami létezik, egy nagyobb kép kis darabja, a műanyag játékok is, és mi, emberek is.
