Azért nem minden közös
Nemrégiben az Ashton Kutchertől babát váró Mila Kunis Jimmy Kimmel, a híres amerikai showman esti talk show-jában járt, és ha már ott volt, szóba került a terhessége is. Ennek kapcsán a showman mellékesen – persze egy ilyen műsorban semmi nincs csak úgy mellékesen, hanem jó előre meg van beszélve – odavetette, hogy “a feleségemmel mi is terhesek vagyunk”. Erre a színésznő teljesen kiakadt, és visszakérdezett: “Ó, szóval mindketten babát vártok? Te és a feleséged is terhesek vagytok?” Magyarországon talán kevésbé hétköznapi a “terhesek vagyunk” kifejezés, de azért már találkoztam vele, és amikor hallottam, nem volt őszinte a mosolyom. Mióta nyom ki egy férfi is egy dinnye méretű babát magából, miután kilenc hónapig a hasában hordta? Mi ez a kisajátítás? De mi van akkor, ha egy nő használja a kifejezést? Logikailag akkor is helytelen, ám a kicsengése mégis más egy hangyányit…
Jóindulatú vagy bunkó?
Valljuk be, nekünk, férfiaknak bőven van mit fejlődnünk, ha a családban és a háztartásban való szerepünkről és az otthoni munkamegosztásról esik szó. Én is szoktam azzal villogni, hogy főzéssel, takarítással és mosogatással is kiveszem a részem a házimunkából, és ez nem is hazugság, de ha egy kicsit jobban magamba nézek, bevallhatom, hogy nagyrészt a barátnőm végzi el a javát, én meg csak amolyan “hobbiként” csinálom, amikor épp kedvem szottyan. Ha az enyhe füllentésem tükrében egy kis empátiával próbálok nézni a “terhesek vagyunk” szókapcsolatot használó férfitársaimra, akkor azt kell mondjam: valószínűleg csak kedvesek akarnak lenni, és azt szeretnék így kifejezni, hogy ők is ugyanúgy magukénak érzik a terhesség folyamatát és a babavárást, mint a párjuk. Persze azért ezután is logikus a kérdés, hogy mondjuk a “babát várunk” kifejezés ennek átadására miért nem alkalmas, de ezt talán tőlük, és nem tőlem kellene megkérdezni.
Nyitottabb férfiak
A baráti körömben jelenleg többen is vannak, ahol az a helyzet, hogy a családnak jobban megérné, ha a feleség menne vissza dolgozni, és a férj maradna otthon a gyerekkel. Ez ugyan többnyire kényszerűségből alakul így, de itthon már az is komoly fegyvertény, ha egy férfinak nincs miért “szégyenkeznie” azért, ha ő marad otthon a babával. Persze hallottam már ilyesmire kritikus megjegyzéseket jellemzően más férfiak szájából, de akkor is sokkal jobban állunk, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Ha megszületne az első gyermekem, ma már habozás nélkül vállalnám ezt, ha így jönne ki a lépés. Mondjuk ott még nem tartok, hogy az esküvő után felvegyem a feleségem nevét, de ott már igen, hogy semmi kivetnivalót nem látok abban, ha egy férfitársam így tesz.
Lemaradásban
Amerikában viszont ezen már egy ideje túl vannak (azért ott sem mindenki), és a dolog néha már a visszájára fordul. Így a “terhesek vagyunk” nálunk inkább tűnik kedves gesztusnak, egy óceánnyival arrébb ez már simán csak a legfontosabb női privilégium férfiak általi kisajátítása. Mindenesetre én a szókincsemből előrelátó módon kiirtottam – sőt fel sem vettem – a kifejezést. Próbálok belegondolni, és valahogy nekem sem esne jól, ha egy nő szájából például olyasmit hallanék, hogy “erekciónk van”, pedig ez sokkal kevésbé szent dolog…
