2003-ban lettem vega. A párom férfi létére meggyőződéses vega volt, nem is kívánta a húst. Nem kimondottan vallási okai voltak, bár a kiindulópontja vallásos volt. Igazából engem megnyert az elveinek és az életmódjának: mélyen belegondolva tényleg kegyetlenség, ami a mészárszékeken történik.
Vadász ismerősömmel is beszélgettem – őt sokan bírálják a vadászat brutalitása miatt, és alapból védekező állásponton van. De szerintem inkább legyen vadász vagy sportszerű horgász valaki, mint az igazi életet nem élő, hormonokkal felturbózott, majd tömegesen lemészárolt állatok fogyasztója. Ez utóbbi olyan egyszerű, bemész a multiba, ott sorakoznak a rózsaszín húsok, kérsz egy darabot, és nem is gondolsz bele, milyen életútja volt az állatnak… Ráadásul olcsó, gyors kalória. Sokkal olcsóbb, mint a gomba, a minőségi sajtok.
Tehát minden afelé mutatott, hogy meggyőződéses vegává váljak. Ráadásul egyre több természettudományos műsor foglalkozik azzal a témával, hogy a tengerek lehalászottak, a természet kizsákmányolt, és rengeteg takarmány kell ahhoz, hogy egy-egy állat felnőjön, luxus levágásra tömegesen tenyészteni az állatokat. Elkezdtem a vega diétát. Elég keményen csináltam, az első hónapokban megvonásos tünetszerűségeim is voltak, annyira hiányzott a jól megszokott tápanyag.
Aztán szépen lassan átszoktam a lakto-ovo vegetarianizmusra, tehát tojást, tejtermékeket, olajos magvakat ettem – nem is volt semmi bajom, nem változott semmi az életemben, nem lettem pörgősebb sem, de nem lettem fáradékony, vitaminhiányos sem. Persze a speciális és szigorú diéta miatt elég régóta harcban voltam a tipikusan húsevő világgal – olyan fura lett hirtelen, hogy mindennap húst esznek az emberek. Egészen meglepett, hogy alig van olyan étel, ami nem húsféle. Az éttermek vega kínálata pedig általában igen egysíkú: rántott sajt, rántott gombafejek, jobb esetben grillezett sajt, grillezett zöldségek. Meglehetősen szigorú diéta, sosem csaltam.
2003-2012-ig voltam vega. Érdekes, küzdelmes időszak volt. Úgy terveztem, hogy a gyermekem is így fogom nevelni. Nem vallásosság volt, csak valamiféle “ellenszél” voltam a társadalomban, racionalistának gondoltam magam, valódi állatvédőnek (aki nem a kirakott kiscicákért kampányol a fészbukon, hanem komolyan is gondolja: nem bánt állatot, maximum csak a szúnyogokat).
Őszintén? Önelégült érzés volt.
El is határoztam, hogy mivel nekünk ennyire bevált a vega életmód, a születendő babám is vegetáriánus lesz. Természetesen lakto-ovo vega, hogy mindene rendben legyen, ne legyen tápanyaghiánya, mégis, legyen a családunknak egy békés, “más” életmódja. Találtunk is egy kedves, toleráns gyermekorvost, aki nem akart rendőröket ránk szabadítani arra a gondolatra, hogy a gyermek nem fog húst enni. Megszületett a gyermekem.
Én rengeteg tejet kívántam, és nekem is rengeteg tejem termelődött. Minden normálisnak tűnt, egy darabig.
