Mostanság egyre többször látom, hallom, tapasztalom, hogy mindenki összevissza keveri a kártyákat az életben, és őszintén szólva felfordul tőle a gyomrom. Gyerekkori barátok és barátnők játszmáznak egymás háta mögött, és olyan embereket emelnek a barátságnál magasabb piedesztálra, akik meg sem érdemlik azt – egy kedves barátnőm szavaival élve –, akiket az is megkaphat, aki még csak nem is akarja.
Hogy ki a hibás az ilyen helyzetekben? Mondhatnánk, hogy mindenki, de talán sokkal nagyobb bűnös az a személy, aki képes összejönni azzal az emberrel, akibe a barátja/barátnője hosszabb ideig szerelmes volt. Mit várhatunk a másik féltől, aki a párja egész baráti társasága számára sikeresen játszotta a próbababa szerepét? Nem sok jót, igaz?
Az egy dolog, ha egy baráti társaságban mindkét félnek ugyanaz a valaki tetszik – bár ez is okozhat igen komoly galibákat, de megint más dolog összekavarni a legjobb barátnőnk (ex)pasijával vagy a legjobb barátunk (ex)csajával úgy, hogy közben a mi állítólagos barátunknak erről a leghalványabb sejtelme sincs. Hol van ilyenkor a gyakran emlegetett “betyárbecsület”? Hol van ilyenkor a “mindent megbeszélhetek a barátommal, amit csak akarok”? Hol van az őszinteség, vagy a bátorság, hogy odaálljunk az elé az ember elé, akivel állítólag minden titkunkat, jót és rosszat megosztunk, és azt mondjuk, hogy “Nézd, nekem tetszik ez a fiú\lány”. Ehelyett jön a bujkálás, a titkos randevúk, a titokban együtt töltött éjszakák – és a hazugságok.
Persze ha a barát rájön, akkor megy a tagadás, a felháborodás, hogy még a feltételezés is sértő… Ilyenkor a vádlottból egy szempillantás alatt vádló lesz, mert hiszen ha a másik igaz barát lenne, meg sem fordulna ilyen a fejében. Megy az esküdözés, hogy a kapcsolat teljesen plátói, már-már szeplőtlen, testvéri. Aztán amikor néhány nappal később egy véletlen találkozás során ezek ketten egymás kezét szorongatják, következik a vallomás: “Nézd, Gyuri, tegnap összejöttünk a Pirivel, aki egyébként a te exed.” És persze jön a szokásos szöveg is, hogy azért ugye barátok maradunk.
A folytatást elolvashatod a Nyuszogások blogban.
