Most azt mondod, hogy nem, sose lennél az a bizonyos nemkívánatos harmadik, mert elvből nem ismerkedsz olyan férfival, akinek barátnője van. Kivéve, ha azzal a pasival csak sörözni és pizzázni ülsz össze úgy, hogy nem is tekintesz rá férfiként. Akkor nincs baj. De ahogy egy hernyóból pillangó lesz, úgy az érdektelen munkanélküli tróger idővel érzéki és sármos férfivá válik.
Ha belecsöppentél ebbe a kalandba, nyilván érezned is kell valamit a fiú iránt, hogy egyáltalán megforduljon a fejedben, hogy önként vállalod a szerető szerepét. Jól tudom, hogy a lelked mélyén te is egy jól működő, kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolatra vágysz. Ez nem lesz az. Nem foghatod a párod kezét az utcán, nem ugorhatsz a nyakába és nem csókolhatod meg nyilvánosan. Úgy kell tenned, mintha alig, vagy egyáltalán nem is ismernéd. És nem ez a legmegalázóbb.
Ha fel akarnád hívni vagy sms-t küldenél neki, húsz percig rágódsz majd azon, hogy most lehet? És ha vele van? Vagy ha a másik nézi meg? Esetleg megkérdezi, hogy ki volt az? Igen. Még egy üzenetet sem küldhetsz neki, ha netán ahhoz lenne kedved.
Ha úgy gondolod, hogy ennél rosszabb nem lehet, el kell hogy keserítselek: lehet. Az egyik legnehezebb dolog az, hogy el kell fogadnod, akkor ér rá, ha épp nem a másikkal van. És ha a másik nő a hét hét napjából hatot vele van, azt a maradék egyet sem te kapod meg. Csupán órák jutnak rád… jobb esetben…
A teljes cikket Zsingor Tünde blogján találod!
