Bár a kis Alice fizikailag és mentálisan másképp fejlődik, mégsem különbözik más emberi lényektől: játszik a testvéreivel, kíváncsian ismerkedik a világgal, szeretetet ad és kap.
“Mélyen megdöbbentett, amikor Alice »tökéletlen« babaként született. Erre nem számítottam. Tele voltam szorongással, és ez minden szempontból rányomta a bélyegét a vele való kapcsolatomra. A szorongások behatoltak az álmaimba. Azt álmodtam, hogy Alice be van csavarva egy takaróba és megfeledkeztem róla. Aztán kibontottam a csomagot, hogy megetessem, és azt láttam, hogy Alice-t fehér folyadék borítja és elhanyagolt állapotban van, én pedig nem vagyok képes megetetni és nem tudom kielégíteni az alapvető szükségleteit. Láttam rajta, hogy érzi az elutasításomat, és ez további fájdalmat okozott. Aztán felismertem, hogy enyém a felelősség, alá kell merülnöm az előítéleteimbe, és új megvilágításba kell helyeznem azokat. Mindennek az lett az eredménye, hogy a félelmeim feloldódtak, és beleszerettem a lányomba. Mindannyian beleszerettünk” – mondta az anya.
