Ott kezdődött, hogy akkoriban még (három éve) Eperke volt a menő, és az akkor elsős nagylányom történetesen meglátott egy Eperkés tolltartót vásárlás közben. Innen aztán nem volt megállás, és azóta is versenyt kell(ene) futnunk az aktuális őrületekkel. Tavaly tetőzött ez, mikor már a bugyijukat is Monster High-osra akarták. Na, ekkor állítottam meg kemény kézzel a menőzést.
A tévé öl, butít és nyomorba dönt?
Legalábbis a pénztárcánk biztos, hogy megsínyli, ha engedjük a gyerekeket az aktuálisan trendi műsorokat nézni, mert bizony kicsit megkergülnek tőlük. Persze le lehet még egy harmadikost beszélni arról, hogy a most épp tomboló Violetta-imádatból adjon kicsit lejjebb, és a másodikosom is hajlik rá, hogy ne kelljen neki a hatvanadik Monster High-baba. A vicces az ilyen vitákban az, hogy általában fogalmam sincs, hogy épp kiről, miről beszélnek, mert nem is annyira otthon nézik ezeket a rajzfilmeket, legtöbbször az iskolából hozzák haza a remek ötleteket. Én meg csak nézek, mikor azt mondják, hogy Violettás tornazsákot akarnak, és visszakérdezek, hogy ő ki, és vajon miért kéne ismernem, ő az új szomszéd gyerek? Hogy kerül a tornazsákra?
A mi korunkban is – hú, de öregnek érzem magam, ha ilyet írok – voltak hasonló trendek, volt Szandokános bögrénk és Vukos párnánk. Sőt, hiteles forrásból tudom, hogy volt olyan ember, akinek annyi emléke maradt az általános iskolából, a ‘80-as évekből, hogy Maya, a méhecskés tolltartóért hisztizett addig, amíg meg nem kapta. Tehát értem én teljesen a gyerekeinket, hogy szeretnének haladni a korral, és Monster High tolltartóból a Monster High ceruzát teljesen más érzés kivenni, mint ha valami noname aranyos figura lenne rajta. Illetve most már az lejárt, most már Violettás kell.
Megszenvedjük az iskolakezdést
Még csak július vége van, de már elkezdődött a vesszőfutás, a stressz-szintem emelkedik, konfliktusok kezdődnek a rajzfilmes sulis cuccok miatt. Ugyanis én olyan elvetemült szülő vagyok, aki nem adja be a derekát – a legtöbbször. Nemcsak azért, mert az ilyen darabok ára az egeket veri, hanem azért is, mert szeretek hosszú távra vásárolni. Ha kimegy Violetta a divatból, és fél év múlva már ciki lesz az iskolatáska, akkor mit csinálok? Veszek másikat? Már csak elvből sem. Lehet, hogy törést okoz a gyerekeim lelki fejlődésében, hogy nem egy Disney Chanel-sztár mosolyog a hátukon, de azért ezt kötve hiszem.
Ésszerű kompromisszumokat hajlandó vagyok hozni, ezért ha iskolatáskát nem is cserélünk, beadom a derekamat egy tolltartóra, mert a “jófej anyuka” képet fenn kell tartani. Szívünk szerint sokan nem engednénk az ilyen rajzfilmeket nézni a csemetéinknek. Ha viszont nem engedjük, akkor ő is csak néz majd, mikor a kortársai újságolják egymásnak a legfrissebb rajzfilmekről a híreket, és nem ért semmit. Úgyhogy néha engedni kell, így mi most vadászaton vagyunk, keressük az apró méretű, ám annál több Violetta- és Monster High-mintát tartalmazó iskolás dolgokat. Iskolatáska pedig csak azért sem lesz.
