Láttam már mindenféle esküvőt, saját készítésű dekorációsat, nagy uszályos ruhásat, hintósat, szabadban tartósat, hagyományos templomit, nagy fogadásosat, csak baráti köröset. Tulajdonképpen mindegyik nagyon tetszett, mert a lényeg ugyanaz volt mindegyikben: az ünneplés. Annak az ünnepe, hogy két szív egymásra talált és összekötik az életüket, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Van ebben valami meseszerű, gyerekkorunk álmait éljük meg ilyenkor, amikor a királykisasszony helyébe képzeltük magunkat, és alig vártuk, hogy egy napra mi is királykisasszonyokká váljunk.
Habár… én már gyerekkoromban sem nagy abroncsos szoknyában gondoltam férjhez menni, mindig inkább a különleges megoldások izgattak. Sokkal jobban vonzottak a hippis, bohém esküvők – biztos a szüleimben keresendő erre is a válasz, egy rockzenész apával nem annyira a hagyományos értékeket kaptam útravalóul. Most, hogy lassan eljön az én királykisasszonynapom és esküvő lesz, egy ideje tűnődöm rajta, milyen lenne számomra a tökéletes Nagy Nap.
Amit első körben eldöntöttünk az emberemmel, hogy mindketten piros tornacipőben leszünk. Mert én utálom a magassarkút, ő pedig utálja az ünneplős férficipőket. Ehhez szerintünk remekül megy majd, ha mindketten fehérben leszünk, mert ez a mi napunk, miért feszengjen ő egy öltönyben, ha nem szereti, én pedig olyan ruhában, ami véletlenül sem én vagyok. Így aztán mostanában alternatív, kissé hippis, bohém esküvői inspirációkat keresgélünk, ezekből válogattam össze a szerintem legjobbakat a frizuráktól kezdve a ruhákon át a tortákig.
