1. Játszma játszma hátán
“Nálunk nehezebben fogta fel, fogadta el anyuka, mint az akkor 4 éves gyerek, hogy apuka elköltözött. Ez sajnos eleinte azzal járt, hogy állandóan siránkozott, félelmet keltett a gyerekben, és apuka ellen beszélt, nevelt, »apa elhagyott minket« – felkiáltással. A párom nem győzte elmagyarázni a gyereknek, hogy csak az anyját hagyta el, de őt nem. Ezután kezdődött az, hogy anyuka hetekig a sötétített szobában feküdt és sírt – a párom igyekezett a gyereket elvinni, de teljes mértékben nem tudta megóvni úgy, hogy nem élt velük. Majd következett az, hogy anyuka elkezdett a haláláról beszélni… »Anya el fog menni a mennyországba, és te itt maradsz apával és az új anyával.« A gyerek ekkor már csak annyit reagált, hogy »jó«, aztán elkezdett félni, hogy mi lesz, ha apa is meg fog halni. És ez így ment tovább… Szerencsére a rengeteg szorongás és félelem után (a gyerek tikkelt, dadogott is) a párom elsimította a dolgokat, a gyerek majdnemhogy érdektelen lett anyuka állításai és kitörései iránt. Az édesanyja persze meg volt róla győződve, hogy a gyerek miattunk szomorú, miattunk ideges, és nem amiatt, mert ő minden sértődöttségét és keserűségét megosztotta vele, levezette rajta.”
2. Jelige: Megoldja, ha éhes
“Az ex saját fiától kért sokáig kölcsön pénzt, hó vége van címszóval – abból, ami a gyerek saját zsebpénze volt –, majd rendre nem adta meg neki. Egyébként mind a mai napig nem izgatja, hogy a gyerek visz-e magával szendvicset a suliba, a menzára pedig nincs befizetve. Ha készít magának a gyerek, akkor visz, ha nem, akkor nem. A férjem folyamatosan ad neki pénzt büfére, mert ott szokott többnyire melegszendvicset, hamburgert enni – nyilván kamaszként rohan reggel a suliba, mert elaludt, és nincs ideje otthon készíteni magának…”
3. A gyereknek kell minden
“Amikor a férjem válópere zajlott, a volt feleség gyakorlatilag minden ingóságot megkapott, illetve követelt. A bútorokra még azt mondta a férjem is, hogy persze, kell a lakásba, ahova költöznek, de a többi kezdett egyre nonszenszebb lenni. Mert kellett neki csupa olyan holmi is, amit már vagy nem használt a gyerek a koránál fogva, vagy a férjnél sokkal logikusabb lett volna a helye, esetleg az asszonynak egyenesen fogalma nem volt, hogy a kisajátított eszköz, szerszámgép, berendezés egyáltalán hogyan működik, mire való. Persze, amikor érdeklődött a férj, hogy minek neki ez vagy az, a válasz az volt, hogy a gyereknek kell. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy mindent pénzzé tett aztán. Ez rám nézve csak a mostani együttélés alatt lett érdekes, mert még évekkel az eset után is előfordul, hogy a férjem naivan engem kérdez, hogy valamelyik kisebb háztartási gépe, kerti szerszáma hol van, hova pakolta(m). Ilyenkor aztán gyorsan rájön, hogy a váláskor otthagyta az asszonynak.”
A további 3 idegesítő húzásról a Második feleség blogon olvashatsz!
