Nem lehet mindent a sulira hagyni: az alapokat a gyerek a tanórákon el tudja sajátítani, de gyakorlatra csak a családi példákon keresztül tehet szert. Előző heti cikkünkben az OK központ pénzügyi trénere osztotta meg javaslatait a témában, ezúttal egy pedagógus mesél a tapasztalatairól és a mindenki által könnyen alkalmazható megoldásokról.
Nincs önálló tantárgya, de a kerettantervnek most is része a gyerekek pénzügyi-gazdasági oktatása. Földrajzból, történelemből, vagy a középiskolában például életvitel- és osztályfőnöki órán szóba kerül a téma, de a legfontosabb mégis a családi környezet lenne. Visszajelzések szerint viszont a szülők és a gyerekek otthon nem nagyon beszélnek a pénzügyekről. A kamaszoknak erről kérdezni a felmenőiket már kis túlzással “ciki” – mondja Giczi Imréné, aki a Budai Középiskola igazgatóhelyetteseként első kézből találkozik a problémával.
Nem csak a gyerekeket, a szülőket is edukálni kell. Részben azért, mert sokan közülük maguk sem kaptak ilyen nevelést, másrészről pedig azért, mert elsősorban az ő feladatuk a gyerek önálló életre való felkészítése, aminek fontos része a pénzügyi edukáció is. El kell felejteni a családon belül a pénzügyi szemérmességet – mondja a pedagógus, aki az ELTE tanár-továbbképzési programjában ebből a témából diplomázott.
A négy szereplő
Négy szereplőnek van kiemelkedő felelőssége ebben: a családnak, az iskolának, az érintett civil szervezeteknek és az internetnek. Az utóbbi fontossága megkérdőjelezhetetlen, a gyerekek már a neten szocializálódnak, a világhálón pedig számos oktatási anyag áll rendelkezésre.
Élményszerűek, gyakorlatiak, és ami a legfontosabb: korfüggetlenek, így akár közös családi programnak is alkalmasak. Mivel az iskolai 45 percekbe nehezen integrálhatók ezek a tartalmak, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni az otthoni önképzésre: a havi tervezésben segítséget jelent akár egy sima Excel-táblázat vagy egy költségnyilvántartó mobilapplikáció is. Nem kell feltétlenül visszanyúlni a kockás háztartási füzethez, ha már van modernebb megoldás. A lényeg, hogy a gyermek legyen aktív részese a költségvetés összeállításának, hiszen így szerezhet gyakorlati ismereteket a témában. Látja a bevételt, kiadásokat és az egyéb tételeket. A gyerekeink már nem fognak sárga csekket feladni a postán – többségük sajnos ki sem tudja tölteni –, számukra például a netbank használata a fontos. A szülő azonban ezt is meg tudja mutatni nekik.
Ma már nem takarékbélyegen keresztül tanítjuk a megtakarítások fontosságát. Legyen minél hamarabb bankszámlája a gyereknek, azon keresztül saját valós tapasztalatot szerezhet arról, hogy mit jelent a bankkártya, a kamat, a kezelési költség, az utalás, a megtakarítás, vagy később a befektetés. A junioroknak szóló számlák ráadásul kedvező kondíciókkal elindíthatók.
A gyerekek sokkal hamarabb felnőnek, mint a szülők gondolnák, már a középiskola után önálló életvitelre kényszerülnek. Ha munkába állnak, rögtön keresővé válnak. Ha egyetemre mennek, albérletbe költöznek, szintén magukra utaltak, önállósodási törekvéseik lesznek. Minél előbb el kell sajátítaniuk a pénzügyi alapokat, mert az ő esetükben már kritikus fontosságú lesz a hosszú távú, például nyugdíjcélú öngondoskodás. Azt pedig csak felelősen, a megfelelő ismeretek birtokában lehet jól végezni – teszi hozzá végül Giczi Imréné.
