Olyan kellemetlen tud lenni, ha két ember mellénk áll, és nemcsak kiteregeti a magánéletét, de még iszonyatosan irritáló is a párbeszédük. Na meg bárgyú. És amikor megörültem a villamosnak, meg annak, hogy azzal együtt vége a szenvedésemnek, X és Y addig furakodott, amíg az aurámba nem férkőztek. Egyszerűen nem értem, minek kell a másik ember arcába állni. De hát a tömegközlekedés dinamikája egy külön értekezés (beleértve az utasok fajtáit és viselkedését).
Lássuk a fiút. Gyakorlatilag túl sok egybefüggő mondatot nem hallottam tőle. Háttőő, nemtom, te olyan csaj vagy, hogy veled el tudnék képzelni egy randit… – kezdte még a megállóban az eszmefuttatást. De a Lajos, meg tudod, nekem mindig nehéz volt… eddig mindig nehéz volt a csajokkal, tudod, az Eszterrel is… – ezt már a villamoson tette hozzá.
Mit mond a lány? A veled el tudnék képzelni egy randit magvas gondolatra mi mást is mondhatott, mint azt, hogy: de mi akadályoz meg benne?… Folytatás Etelka blogján.
