Szinte törvényszerű, hogy az első két évben brutálisan jól működik a kémia – ha igazi szerelemről beszélünk –, amikor legszívesebben felfalnád a másikat, hogy örökké veled legyen. Aztán ha nem tartjátok fenn az izgalmat, a szenvedélyt, ha kicsit beengeditek a szürke hétköznapokat a rózsaszín kuckótokba, hát bizony fennáll a veszélye annak, hogy lepunnyadtok, és már nem akartok dolgozni azért, hogy ugyanúgy lángoljon, ahogy a kezdetekkor. A házasság belustíthat, a gyerek születése, még inkább.
Ne szépítsük, ha nem vagyunk résen, szép lassan átveszi a szerelem helyét a szeretet, a közös feladatok rutinszerű végzése, majd a közöny, amikor már tényleg pusztító unalom rágja be magát a kapcsolatba. Itt még mindig észbe lehet kapni, és ha megfelelően működik a kommunikáció (alap!), akkor stratégiát kidolgozni annak érdekében, hogy vérfrissítést hajtsunk végre a rendszeren. A szerelem olyan, mint egy izom. Az csak mese habbal, hogy edzés nélkül is működik. Meg kell érte dolgozni!
Persze vannak borúsabb napok, amikor képesek lennénk azonnal válni, és kibírhatatlannak tartunk minden egyes percet a társunk mellett. Amikor azonnal bőröndbe vágnánk a túlélőkészletünket, és rohannánk fejvesztve, messzire, minél távolabb. Amikor habozás nélkül az orra alá tolnánk a válóperi nyilatkozatot, hogy haladéktalanul írja alá. STOP! A vészcsengő szólaljon meg a fejedben, ha itt tartasz… Valóban érdemes azonnal felrúgni a felépített közös életeteket? Talán évtizedek vannak mögöttetek és gyerekek. Érdemes?
A következő kisfilm egy lehetséges alternatívát mutat megoldásként. A videót a Zacc blogon találod!
