Azért szeretjük őket, mert értik a szakmájukat, és a legjobbat akarják kihozni belőle. Nem munkamániáról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy amit csinálnak, azt hozzáértéssel, jól, szaktudással csinálják. Dolgoznak, ez viszi őket előre. Mi pedig itthon sipákolunk, hogy már megint milyen sokáig odavoltál… Igen, mert dolgozik. Jól. Ez kell neki a lelkének boldogságához.
Nekünk az a fontos, hogy harmónia és együttműködés legyen munkákban. Ha lassabban haladunk is, a jó légkör, megértés, elfogadás fontos nekünk, itt is.
A Férfiak nem visznek érzelmeket a munkájukba, csak tudást. Ettől érzik magukat annak, amik. Ettől tudják, hogy egy csapathoz tartoznak, amiben sok más, hozzáértő Férfi van.
Fontos nekik, hogy önállóan érjenek el eredményeket, és ehhez nem kell segítség. Főleg nem tőlünk. Mert akkor megalázva érzik maguk, ha egy NŐ segíteni akar. Mi bezzeg nem bírunk kussban maradni. Mondjuk nyomban, hogy szerintünk hogy s mint kellene csinálni. Jó szándékból tesszük. Mert ez a lételemünk. Szeretetből mondjuk, hogy figyelj, Drágám, ha így és így csinálod, akkor… Ezzel megalázzuk. Hagyjuk, próbáljunk meg csöndben maradni. Ha valamit nem is tud épp akkor, ott megoldani, egyszer megfogja, mert addig hajtja, keresi a megoldást, hogy megcsinálja. Örülni fog, büszke lesz magára és elégedett. És nekünk is jobb, ha a FÉRFInk boldog, nemde?… A teljes cikket a Magabiztos nő blogon találod!
