Én egykeként nőttem fel, ezért őszinte meglepetésként ért, hogy a testvérek utálni is tudják egymást… illetve – kisebb korban – főleg azt tudják: utálni, árulkodni, átverni egymást, kiszúrni a másikkal, szomorúságot okozni a másiknak, szóval csupa olyan kellemetlen és haszontalan dolgot csinálni, amivel megkeseríthetik a másik életét.
Középső és Négyes között mindössze másfél év korkülönbség van, testi adottságaik miatt ez a különbség sokkal többnek tűnik (Középső javára), Négyes agyi képességeinek hihetetlen fejlettsége miatt viszont lényegesen kevesebbnek. Egyneműségük és közeli életkoruk miatt nagyon szoros a kötelék közöttük, emiatt viszont gyakran zeng a ház a veszekedésüktől, mert érdeklődési körük is szinte egybeesik: ugyanazokat a könyveket szeretik, ugyanazokkal a kocsikkal, legókkal játszanak szívesen, és egyikük sem adja oda, amit egyszer már megszerzett magának, még akkor sem, ha már ráunt. Sokszor próbáltam már elmagyarázni nekik, hogy időről időre cseréljék ki a játékaikat, mert akkor mindketten elégedettek lesznek, nem hajlandók rá, így végül a vitatott játék a polcomra kerül, ők pedig egymást hibáztatva, duzzogva vonulnak a szobájukba, hogy néhány perc múlva halkan érdeklődjenek egymás hogyléte felől.
Te is unatkozol? – érdeklődik Négyes.
Igen, de most utállak, úgyhogy hagyjál! – válaszolja Középső.
Előkészítettem a rendőrmotorodat, ha meggondolnád magad, jó? – suttogja Négyes.
Megtaláltad? De jó! Rohanok! – kiáltja Középső, és máris szent a béke a két bajkeverő között.
Nagylány minden tekintetben kilóg a sorból, hiszen ő lány, nincs igazi partnere a testvérek között. Szokott is emiatt néha szomorkodni, sőt amikor Legkisebbet vártam, többször is megkérdezte, hogy biztosan fiú lesz-e, és nem lehetne-e valahogy lányra cserélni? Pont azért, mert ő a kakukktojás, ő a mérleg nyelve is a társaságban. Amikor már pattanásig feszülnek az idegek a teljesen egyforma színű és alakú, a játékosdobozban tucatszámra megtalálható legóelemek miatt, hirtelen feltűnik és felajánlja, hogy játszanak boltosat, “Amerikából jöttem”-et, vagy hogy mesél egyet a fiúk kedvenc mesekönyvéből. Hihetetlen érzéke van az időzítéshez, mindig is csodáltam ezért. Persze nem mindig ilyen jólelkű: ha az érdeke úgy kívánja, összefog Négyessel Középső ellenében, és olyan játékot talál ki, ami csak két emberre szabott, hogy így bosszantsa az öccsét, aki cserébe szétrombolja a nagy műgonddal összerakott lovasfarmot. Nagyfiú mindezt kárörvendően szemléli a sarokból: “Lám-lám, nekem közbe se kellett avatkoznom, mégis áll a bál!”…
A teljes cikket a Kicsi a rakás blogon találod!
