Míg bennünket javarészt csak nők dajkáltak, addig manapság már egyre több családban látni azt, hogy az apák szívesen és egyre többet vállalnak nemcsak a házimunka terén, de a gyerekek körüli teendőkben is. Azonban sok helyütt még mindig a hagyományos munkamegosztás érvényesül: a kenyérkereset a férfi dolga, minden más pedig a nőé. Így aztán a dolgozó nők gyakran második és harmadik “műszakban” is dolgoznak hazaérve, munka után. Ez nemcsak igazságtalan, de a gyerekeknek sem igazán jó, akiknek egyformán szükségük van mindkét szülőjükre.
Az apák szoptatni valóban nem tudnak, de minden másra éppolyan alkalmasak, mint az anyák, épp csak kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel, bár kutatások szerint ettől nem igazán boldogok. A mai apák – a magyar apák is – szeretnének kevesebb időt munkával, és többet a családjukkal tölteni. Ha a pénzkereset nem egyedül az ő dolguk, ez nem is lehetetlen küldetés.
Amikor apa marad otthon babázni
A skandináv országokban a munkaadó a fizetett és kötelező apai szabadságok miatt jól tudja, akár férfit, akár nőt alkalmaz, egyforma esélye van rá, hogy az illető pár éven belül gyerekgondozási szabadságra menjen egy időre. Emiatt ott már nem kell beárazni, alacsonyabb értékűnek tartani egyik nem képviselőit sem.
Ott a szülői szabadság a családi az élet természetes velejárója lett.
De ahhoz, hogy a szülők majdhogynem csereszabatosak legyenek, még jóval a szülővé válás előtt el kell kezdeni a felkészülést – a fiúk és lányok nevelésével. Sajnos a fiúkat még ma is sokszor erővel szoktatják le a “lányos” játékokról, és sulykolják, hogy az ő feladatuk nem a gondoskodás, hogy ők erre alkalmatlanok, míg a lányokba számára szinte kötelezővé teszik ezek megtanulását. Ennek a megváltoztatásával mindenki nyerne.
A férfiasság és a nőiesség elavult kliséi helyett lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy mindenki önmaga lehessen, és hogy senkinek ne legyen kérdéses, a háztartás egy család minden tagjáé, a pénzkereset pedig nem csak és kizárólag az apa dolga lehet.
Ha a férfiak nem az egyedüli kenyérkeresők, akkor több idejük lehetne a családra, és kiderülne, a babázás nem nőies dolog, hanem a kisfiúk számára az apaság előkészítése lehet kisgyerekkortól. Sok gyerek már pont ezt látja otthon, a saját apjától: nekik a kisebb testvért etető vagy pelenkázó apa a férfi példakép.
Mi lenne férfiasabb, mint egy szerető apa?
Azonban a legtöbb mai apakorú férfinak sajnos nincs arra mintája, hogy mit is kell csinálni egy csecsemővel. Mivel kézenfekvő megoldásnak tűnik, hát bátorítás híján (sőt akár kifejezett kritikák kereszttüzében) inkább anyára hagyják a csecsemő ellátását. Aztán a dolog szépen úgy marad. Az anyák pedig, mivel ezt várják tőlük, no meg rá is vannak kényszerülve, gyorsan beletanulnak a csecsemőgondozásba.
El kellene engednünk a sztereotípiákat, és abbahagyni az afféle vélekedések hangoztatását, hogy az apáknak nincs keresnivalójuk a gyereknevelésben, különösen a kezdeti időszakban. Sajnos a nőktől is gyakran hallani, hogy szexista módon lekicsinylik még gyakorlatlan párjuk rátermettségét. Pedig egy férfi is éppúgy tud csecsemőt öltöztetni, büfiztetni, sétáltatni, répapürével etetni, kukucsot játszani vele, mint egy nő. Ha hagyják, és rábízzák.
